Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

helyemet és ki tudja, mit szerezhettem volna ott. Tudom, hogy sok ezer ember örült volna nekem, ahogy Gergely páter mondta, de okosabbnak tartottam, hogy itt legyek, mint se itt, se ott. A temesvári katolikusok nagyon járnak a nyakunkra. Papot akartak. A bosnyák ferences páterekhez mentek. Azok azt felelték nekik, hogy mivel ott előzőleg jezsuita pap volt, jobb lesz, ha megint azoktól szereznek valakit.

5 Én öt-hat napig ott voltam és akkor egy ferences volt ott. Közben azonban ezt elvitték onnan. Akkor én nem-maradhattam ott és azóta már ki is mondták, hogy ezt az ügyet ránk bízzák teljesen, döntsük azt, amit jónak látunk. Beszéltem Gergely páterrel és azt határoztuk, hogy ezt egyikünk se vállalhatja. Közben hiányzik az embereknek az üdvösségnek ez az eszköze. Ha jónak látja Atyaságod, küldjön oda valakit, akár a mieink közül, akár máshonnét valakit. Ha béke lesz, akkor Magyarországon keresztül utazhat oda. Ha küld valakit, az olyan legyen, aki ismeri a valachok nyelvét is. Jó lenne, ha szlávul is tudna. Sok különböző nemzetnek jönne jól. Kétezer magyar van ott. Úgy hallom, most megy oda egy eretnek prédikátor, aki már azelőtt is járt ott és sok bajt csinált. Ott voltam, tudom, milyen alapon merem ezt állítani. Temesvár közelében van állítólag harmincezer valach, akik mind otthagyták szakadár szektájukat és most különváltan élnek. Titokban jönnek össze egy keresztnél, amit ők maguk állítottak föl és ott imádkoznak Istenhez. Van saját papjuk és egy szent könyvük, mely állításuk szerint az égből esett le. Náluk nem szabad a kereszt előtt keresztet vetni; azt mondják, Krisztus keresztje előtt nincs szükség még más keresztre. Sok böjttel és szüntelen imádsággal siratják régi bűneiket és tévelygéseiket, mondván: mi szerencsétlenek, eddig vakok voltunk. Bár tudnák ezután múltbeli bűneiket bűnbánattartással kiengesztelni! Mindenki csodálkozik rajtuk, pedig nincs mit csodálni, ha Isten őket is akarja bűnbocsátásra hívni. Éjjelnappal sírnak, úgy hogy részegeknek vagy betegeknek tartják őket az emberek. Talán tényleg részegek Isten irgalmának mustjától. Ezeknek is kellene tehát valami segítséget nyújtani. Én nem ismerem a nyelvüket. Nem is tudom, mit írjak Vásárhelyi Gergely helyzetéről. Ha azt mondom, vonuljon vissza, ahogy Atyaságod javasolja, hát jól van. De ha azt mondom, maradjon még egy ideig és prédikáljon — ezzel talán még nem mondok önnek ellent, ugye, és nem sértem meg a szent engedelmességet, mert ezt nem szeretném. Ide, erre a területre nem egy könnyen jöhet megint valaki, csak sok nehézség árán. Gergelyt hívták, kedvelik a vidék urai. Ha itt maradna továbbra is, nem lenne semmi baj belőle. Gergely sokat szenvedett, sokat kísérelt meg, sokat tanult szenvedéseiből. Ha más jönne, az nem lehetne ilyen biztonságban. Higgye el nekem, tudom, mit mondok. Es ha elmegy, ki lesz az utódja? És egyáltalán, hogyan jöhetne ide? Ha én mennék Pécsre, akkor mi lesz itt ezekkel? Rengeteget ér, ha az ember egy helyen biztonságosan meg tud lenni és onnét tud aztán máshová kiszállni. Kérem Atyaságodat, ha Gergelynek innét mindenképpen el kellene mennie, menjen Kalocsára vagy Patajra, ahová hívják is, és onnét jöhessen időnkint Pécsre prédikálni, így Don Simone Matkovics is megnyugodhatna és a mi dolgaink is biztonságban lennének. De tegyük föl, hogy mások jönnek ide. Milyen úton jönnek? Hol fognak lakni, miből élnek? Gergely saját (papi) ruhájában jár, én nem, bár nekem is lennének jogaim ezen a területen, mivel anyai ágról gyulai (giulensis) vagyok. Ha nekem kellene ott lennem Don Simonéval, ám legyen, de saját nyelvünket kell használnunk, hogy értelme legyen az egésznek. Szlávul én nem tudok. Tanuljak meg? Ö nagyon hirtelen a feddésben, okos tanácsot alig fogad el. Tudom, mit beszélek! Nagyon jó erre a vidékre, de saját véleményét és érvelését rá