Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

Amit előbb mondtam a dispenzációról, az ünnepeknek a magyarok által való megtartásáról, azt a szlávokkal kapcsolatban is értem. Nincs ugyanis papjuk és mint az egyház engedelmes fiai készek arra, amit őszentsége rendel. Azért, bár eddig az új kalendáriumot követték, kényszerülnek majd a régit követni, ha nem akarnak mise és áldozás nélkül maradni. Végül kérjen valamit főtisztelendőséged őszentségétől vagy mástól a templomra, házvételre, meg élelemre és ruházkodásra. Mert mi itt koldulásból élünk és kevesen vannak, akik tudnak adni valamit s még kevesebben, akik akarnak is adni. Kelt Pécsett, 1613. május 24-én. Főíisztelendőségednek szolgája és méltatlan fia: Jekel Zakariás ARSI. Austr. 20. F. 50-51. Fordítás eredeti latinból. 1 Pécsre 1612 őszén jött a két jezsuita. : Don Simone di Giovanni Matkovics pápai küldetéssel jött Pécsre, akárcsak a jezsuiták. Vizitátori megbízatásról nem volt szó a kibocsátott pápai brevében, Matkovics ezt jogtalonul hirdette magáról. A belgrádi püspök és a ferencesek emiatt fel is jelentették Rómában. A jubileumi búcsút viszont pápai engedély alapján hirdethette meg. •

: A laikus katolikus prédikátorokat, hitszónokokat, akik egy-egy plébániát gondoztak, később licenciátus-plebánosoknak nevezték. A Szüch Miklós. 5 A pécsi püspökök valóban szerették volna, ha a páterek összeírják falvaikat és segítenek a tizedek begyűjtésében. A jezsuiták azonban sem Pécsett, sem Ándocson nem vállalták ezt a munkát, mert ezzel lehetetlenné vált volna munkájuk a törökök területén. L. Velnovszky László levele Andocsról 1651. OL. Kam. fes. B. 245. ,; Bánfy Kristóf alsólendvai várúr volt. IX. Pécs, 1613. június 5. Szüch Miklós

1 levele Kasics Bertalanhoz, Belgrádba Szolgálathomat aiánlom kegielmednek mint énneköm lelki Attiámnak. Kivánok kegielmödnek minden testi és lelki iókat megadatni az meninek földnek Urátul Istenétül. Thovábbá chak ez felül kelletik kegielmedet levelem által megh találván értőm is azt a kegielmed levelébül, hogi arra kinszörit kegielmed engömet, hogi kegielmednek megh iriam ezt az háborúságot, mel köztünk vagion. lm kegielmednek leiköm ismereti szerint megh mondom, mert az Pater Gregoriust- hivató Bassa . . . ' buchut ada hogi it ne lakiék köztünk, mert az országot el vesztette mondván uy kalendáriumot hirdetvén. Chászárnak sok kárt teszön, mert a vásárok el bomolnak. Az után hivaták Simon papot'

1 mij vele összve elmenénk. Neki is ugian azt monda, hogi it ne lakiék. ez után a vaida hozzá hivató hogi valami keveset adgiatok, békével megh marattok, mert semmiképpen annélkül nem leszön. Az Pater Gregoriust azonképpen Sommáltatá harmincöth forintba. Azt az városiak adák meg érötte, az magiarok az kik pápisták, hogi köztök megh maradna. Én is megh mondám az vaidának, hogi tiz forintot adok, csak maradgion megh köztünk békével. Simon uram nem akará, azt monda én Bassához megiök. Vaida is azt monda neki, meni el, de it sehol az ő basaságában ne lakiái. Simon is kezde vele arguálni minth egi boszu szókat hallani, hogi ő it lakna. Vaida is azon megh haraguvék. őtet megh akaria vala fogni és ütet az vadiát kétszer 6. B. Helytörténetírás 1981 81