Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

got, hogy a pasa kádija P. Gergelyt 500 botütéssel és minden holmink elvesztésével megfenyegette, hogy fél nap alatt el kell mennie. De Isten megengedte, hogy aki másnak vermet ás, maga essék bele. Mi azt mondtuk, Istené legyen a dicsőség. Mi a keresztények segítségével maradtunk. Ezek ugyanis nemcsekély őszszeget fizetve írást szereztek, mellyel megvédhetjük magunkat azokkal szemben, akik nekünk ártani akarnak. De Don Simon egy másik, Sebestyén nevű pappal együtt alig menekült meg. Miután megkapta az utasítást, hogy minél előbb távozzék, késlekedett. Már elhatározták, hogy börtönbe vetik. Oda is került volna, ha egy keresztény'

1 nem kezeskedik érte. Csakhogy ez nagyon ráfizetett a kezeskedésre. mert Don Simon kiszabadulva titokban elment. Egy égetett edénybe, nyest bőrbe és rókagallérba került neki. Elfutott s nem tudom, tud-e egyhamar visszajönni. Rómába megy most s jelentkezni fog. Nem szükséges, hogy ön mindenben hitelt adjon neki. Mást mond és mást gondol. Méltóságot keres és nem üdvösséget. Igaz, hogy sok jót tett már, de most mindent elront. Bennünket nem bír. Azzal gyanúsít, hogy mi a pécsi püspök kedvéért vagyunk itt és ezt állítja is, azért vagyunk itt, hogy azt gazdagítsuk.

5 Eddig mindent elviseltünk, Isten segítségével ezt is ki fogjuk bírni. Az új naptárt eddig csak a szlávok tartották, s azok sem mind, hanem csak kevesen. A magyarok közül azonban senkisem fogadta el. Mi az új szerint tartottuk az ünnepeket az egyház előírása miatt, meg a budai pasa írására építve, aki minden katolikusnak megengedte, hogy a katolikus egyház rendelkezései szerint tartsa meg a katolikus egyház ünnepeit. Ez azonban életveszélybe sodort bennünket és sokezer lélek kárát jelentette. Nagyon vádoltak minket emiatt és nemegyszer karóba és kardélre kívántak bennünket a katolikus keresztények. Voltak, akik ártatlanul halálunkat kívánták. Ami a lelkek kárát illeti, jó tudnia, hogy itt vannak néhányan plébánosok, akik nem papok, de azért katolikusok, akik félelemből és fenyegetőzések miatt meghallgatják a gyónásokat, és mint az eretnekek száz meg kétszáz embert is feloldoznak egyszerre, és Krisztus teste helyett ostyát adnak mint kenyeret. Ezek az új naptár dolgában nem hallgatnak ránk s annyira elvakultak, hogy inkább meghalnának, mint hogy az új szerint tartsák az ünnepeket. Sem kiközösítéssel, sem más fenyegetéssel nem lehet őket megtörni, azok miatt, akik mögöttük állnak és hatalmuk alatt tartják őket. Kérjen azért, ha jónak látja, őszentségétől dispenzációt, hogy a magyarok és mi is a régi naptár szerint tarthassuk az ünnepeket. Ha ezt az engedélyt nem tud' ja nekünk kieszközölni, semmiképp se maradhatunk itt, sőt már mindenképpen el kellett volna mennünk, ha pünkösdöt nem a régi naptár szerint hirdettük volna meg. Fontolja meg őszentsége, érdemes-e az új naptár rendjéhez ragaszkodni és innét elmenni, annyi ezer lelket sorsára hagyva: hogy világiaknak gyónjanak, Krisztus szent teste helyett közönséges kenyeret vegyenek magukhoz, halálos bűnben éljenek és így haljanak meg; vagy inkább felmentést adni, hogy a régi naptár szerint ünnepeljünk ugyan, de más katolikusok módján részesüljenek a szentségekben. Bárhogy is dönt, jelezze nekünk. Készek vagyunk akár maradni, akár elmenni. Isten szerelmére kérem azonban, ne írjon nekünk maga a pápa, akinek nevét itt hallani sem akarják, de ön se és senki más a társaság tagjai közül. Ilyen levél miatt egyszer már halálos veszélyben forogtunk, s ha csak egyetlen egy félremagyarázható szó lett volna benne, nem menekültünk volna meg a karóbahúzástól. Azért újból kérem, tiltsa meg minden kollégiumnak, hogy nekünk bárki is írjon. Elég annyit tudniuk, hogy amíg nem írunk, jól vagyunk. De ha mégis akadna valami, amit okvetlenül tudnunk kell, akkor azt a levelet küldje Bánfy Kristóf nagyságos úrhoz.

0 Ö mindent biztonságosan át tud nekünk küldeni.