Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629
sodorják saját fejüket és az egész keresztény népet. A napokban, mikor a pasa otthon volt, kezébe került néhány, a felső országrészből küldött levél, mely a pátereknek szólt. Ezekben volt egy kulcs. Ezen a törökök nagyon csodálkoztak és még most is csodálkoznak. Mit jelentsen ez? Adják át a területet? Tisztelendő Atya, ítélje a saját lelkiismerete szerint. Ezek a férfiak nem valók erre a vidékre, hithagyásra viszik a férfiakat és asszonyokat, amíg itt lesznek annyi gyümölcsöt sohasem fognak hozni, mint Don Simone. És ezek miatt üldözik majd azokat is, Simon és István urakat. Amit az emberek szívesen megtennének, azt ők ellenzik. Nekünk is kellemetlenkednek, sohasem akarnak velünk békésen tárgyalni. Az egész nép előtt rosszat mondanak rólunk, befeketítenek bennünket és kiközösítenek. Döntse el most, hogy szabad-e nekik így bánni velünk. Mi viseltük a nap terhét és forróságát, és most ők behatolnak a megművelt szőlőskertbe. Isten lássa és ítéljen köztünk és köztük. Mi úgy fogadtunk nekik szót, mint a kisgyerekek, de ők a jót rosszra, az örömöt gyászra fordították. Isten legyen a jutalmuk mindenért. Jó egészséget kívánunk. Imádkozzon értünk minden könyörgésében. Kelt Hosszúhethinben, 1613. május 21-én. Alázatos és méltatlan szolgái Nagyszombati István sk. Zágrábi Jelkochi György sk. Szolnoki Horvát Márk sk. ARSt. Austr. 20. F. 48-49. Fordítás latin eredetiből. 1 A két pécsi páter: Vásárhelyi Gergely és Jekel Zakariás. 2 István úr — Nikolich István temesvári világi pap, aki Vásárhelyiek hívására jött Pécsre. 3 Bethlen Gábor ugyanis pártfogásába vette őket és közbenjárásával kiszabadította őket az ítélet végrehajtásából. A Az új naptárt csalk a szlávok fogadták el, a magyarok hallani sem akartak róla. 5 A pécsi jezsuiták valóban nem Rómából jöttek, hanem királyi területről. Küldetésüket nem személyesen kapták a pápától, mint Matkovics és társai, hanem levélben. Matkovics, Kasics, Nikolics, a három horvát licenciátus, a boszniai ferencesek — mind a két pécsi magyar jezsuita ellen volt. VIII. Pécs, 1613. május 24. Jekel Zakariás levele Aquaviva Kolos rendfőnökhöz, Rómába Krisztusban nagyon tisztelendő Atya! Krisztus békéjét! Amióta a hatalmas török császár és a pécsi pasa meg a török urak uralma alá Pécsre jöttünk, 1 mindig jól meg voltunk, amíg bizonyos Don Johannovics SimonRómából iderepülve őszentségétől szerzett jubileumi búcsúkat és nem tudom miféle vizitátorságot hirdetett ki egy templomi beszédben a népnek. Ettől kezdve nem volt nyugalmunk, éspedig senki mástól, mint az említett Simontól, aki erővel írást próbált tőlünk kicsikarni, melyben tanúsítjuk, hogy minden igaz, amit ő őszentségének mesélt. Először szinte kiparancsolt minket innét. Azután halállal fenyegetett meg bennünket, ha nem adjuk meg a kért levelet. Azt hiszi, nagy dolgokat művel. A gyenge tudású ember püspöki minősítésen töri a fejét, nem a lelkek üdvösségén. Teljesen azon volt, hogy bennünket innen kiűzzön. A katolikus plébánosokat (akik nem papok) 3 ellenünk uszította, annyira, hogy azok pasájukhoz mentek és bennünket vádolva, kiutasításunkat sürgették. Annyira vitték a dol-