Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: A népszámlálások szervezési tapasztalatai Baranyában különös tekintettel a nemzetiségek összeírására (1920-1949)

nos észrevételként, hogy az adatszolgáltatásban csalások és hamis adatok szolgáltatása nem történt. Az észlelt hibák abból eredtek, hogy a számlálóbiztosok a kiadott utasításokat nem egységesen értelmezték. A leggyakoribb hibák a lakásösszeíró lapon találhatók. Felsoroltak olyan helyiségeket is, melyek különálló épületben vannak (istálló, műhelyek stb.). Emiatt a házi gyűjtőívek is helytelen adatokat tartalmaztak. Gyakori hiba, hogy nem tettek különbséget a külön álló és a nem lakás céljára szolgáló (csak üzlet és műhellyel rendelkező) épületek között. Rendszerint hiányosak az iparigazolványra vonatkozó adatok. Helytelenül válaszoltak katonai szolgálati időnek megállapításánál is. Az állatok összeírásánál akadtak problémák a siklósi járás területén, ezek azonban nem voltak jelentősek. Azonos módon kisebb hibák fordultak csak elő a villányi járásban. A hegyháti járásban a haszonállatok összeírásánál találtak mennyiségi hibát, eltérést. A kisebb gazdálkodóknál, kis- és közép-parasztoknál, a hibákat kijavították, a kulák gazdák ellen a legszigorúbb eljárást indították el. A mohácsi járásban az ellenőrzések során az anyanyelvi és nemzetiségi bevallások gyakorlata merült fel észrevételként. Megállapították, hogy mindazok nagyrésze, akik az 1941. évi népszámlálás alkalmával német anyanyelvűnek, nemzetiségűnek vallották magukat, most ragaszkodtak ahhoz, hogy magyar nemzetiségűnek és anyanyelvűnek jegyezzék be őket. A nemzetiségi hovatartozás megállapítása, illetve a vele kapcsolatos adatszolgáltatás vita tárgyát nem képezhette. Utasította ezért a főjegyző a számlálóbiztosokat, hogy mindazokat, akik magyar nyelven nem tudnak, és magyarnak vallják magukat, amennyiben mégis ragaszkodnának ehhez figyelmeztetés ellenére is, a hamis adatszolgáltatás miatt őket jelentsék fel. A próbaközségek ellenőrzése során megállapította, hogy a cigányok, akik jól beszéltek magyar nyelven, az 1941. évi népszámlálástól eltérően magyar anyanyelvűnek vallották magukat. Versenden a sokacok'nál 10—20 személlyel több vallotta magát magyar nyelvűnek, mint az 1941. népszámlálás alkalmával. Ezzel szemben több személy, mintegy 10—20 fő magát SOK.OC nemzetiségűnek vallotta. Megállapította azt is, hogy az előző népszámláláskor magukat német anyanyelvűnek vallók nagyrésze most magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Az ellenőrzés során szórványosan előfordult, hogy a magái: magyar anyanyelvűnek valló igen gyengén vagy sehogyan sem beszélt magyarul. A főjegyző megállapítása szerint azonban az csak úgy fordulhatott elő, hogy az érdekelt fél az összeíráskor ideiglenesen távol volt és a kérdéses adatokat helyette háztartásának másik tagja mondta be. Somberek községben egy jugoszláv (szerb) nemzetiségű magyar állampolgár magyar anyanyelvűnek vallotta magát, bár magyarul nem tudott. A vagyoni viszonyok bevallása általában kifogástalanul történt. A gazdák a számlálóbiztosok előtt hitelesen igazolták ingatlanaik nagyságát, a bejegyzés adatai így a valós helyzetet tükrözik. Az állatlétszám bevallásánál szabálytalanságokat észleltek, ennek oka azonban részben tájékozatlanságon alapult, mert pl. párnapos kismalacokat egyes gazdák a bemondott sertéslétszámból kihagytak, azzal az indoklással, hogy azok egyrésze amúgyis elhullik. Részben az összeírás, részben a felülvizsgálat közben születtek és így természetesen nem kerülhettek fel a számlálólapokra. A felszabadulás utáni első népszámlálás jelentősen eltér az ellenforradalom idejében végrehajtottakétól, annak ellenére, hogy alapjai arra az időre nyúlnak vissza. Felfedezhetők benne a polgári demokrácia elemei, a koalíciós pártok tevékenysége, s a proletárdiktatúra elemei is. Újszerű a számlálóbiztosok kijelölésének, kinevezésének módja, az eseményeknek a korábbi népszámlálásnál intenzívebb figyelemmel kísérése. Az ellenőrzések