Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: A népszámlálások szervezési tapasztalatai Baranyában különös tekintettel a nemzetiségek összeírására (1920-1949)

községeiből is. Püspöknádasdon azt terjesztették, hogy az összeírás célja a németek kitelepítése. Szederkényben a nyilvántartólapok összeírásánál a háborús készülődésre vonatkozó aggodalmat kellett eloszlatni. Azért kell a nyilvántartólapot kitölteni, hogy könnyebben lehessen katonának behívni a férfiakat. Pécsváradon a kitelepítésre váró német nemzetiségűek között az a hír járta, hogy a népszámlálás anyanyelvi és nemzetiségi eredményei fogják befolyásolni az ország külpolitikáját, és eldönteni, hogy az ,,keleti vagy nyugati irányú" lesz-e. Szellő községben az öszszeírástól a táblás művelés bevezetését várták. Attól féltek, hogy aki erre nem lesz hajlandó, annak igavonó állatait, más termelési eszközeit elveszik. A rendőrségi nyomozást itt is elindították. A főszolgabíró felhívta a koalíciós pártok járási titkárságait, valamint az illetékes körjegyzőket a megfelelő ellenpropaganda és felvilágosító munka elvégzésére. Az adatszolgáltatás megtagadására is van példánk. Szellő községben az egyik, feltehetően német nemzetiségű lakos tagadta meg az adatszolgáltatást. A pécsváradi rendőrkapitányság ezért őt az adatszolgáltatás megtagadása és a számlálóbiztos megsértése miatt 20 napi elzárásra ítélte. A pécsváradi főjegyző magánvéleményéi közli akkor, amikor kijelenti, hogy azok a számlálóbiztosok, akiket bizonyos páriszempontok figyelembevételével alkalmaztak és iskolai előképzettséggel nem rendelkeznek, munkájukat lassabban végzik és a népszámlálási rendelet szellemét kevésbé értették meg, így éppen azt a célt, amire őket munkába állították kevésbé tudják szolgálni. A siklósi járásban technikai probléma okozott gondot. A lakosság egy része aggodalmaskodott, hogy a későbbiek során más adatok kerülnek az ívekbe, mert a nem kívánt részeket törölni nem lehetett. A szentlőrinci járásban feltehetően azért, mert a járás túlnyomó többségét magyarok lakták és így a nemzetiségi hovatartozás gondot nem jelentett, a népszámlálási zavarmentesen hajtották végre. A vegyes nemzetiségű lakosság sem volt azonban mindenütt nyugtalan, ezt bizonyítja a villányi járás főjegyzőjének a zárójelentése. A lakosság hangulatát nyugodtnak ítéli meg, ellenpropagandát nem észlelt, ellenállás sehol sem fordult elő, rémhírek terjesztése vagy adatok eltitkolása tudomására nem jutott. A járásban a népszámlálást a kívánt határidőre befejezték. Mohácson sem fordultak elő rémhírek, illetve ellenállások. Csupán egy számlálóbiztos ellen emeltek kifogást számlálókörzete egy részében. A polgármester leváltotta és más számlálóbiztost nevezett ki. Jelentésében a sokac és szerb nemzetiségűek anyanyelvi és nemzetiségi bevallásának gyakorlatát értékelte. Megállapította, hogy a sokac lakosság nagyobb része a népszámláláskor magyar anyanyelvűnek és magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Az 1941. évi népszámláláshoz képest ez 50%-os csökkenést jelentett. Tapasztalatai szerint a görögkeleti vallású szerb lakosság szerb anyanyelvűnek és magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A sokac anyanyelvűnek összeírtak közül nagyobbrészt magyar nemzetiségűnek vallották magukat, kisebb részük sokac nemzetiségűnek. Az összeíró munka elvégzése után sor került a már fentebb említett ellenőrzésre, melyben részt vettek a helybeli népi bizottságok is, az igazgatási szervekkel együtt. Az észlelt hibák közül a legfontosabbak az állatlétszám összeírásába vonatkoztak. Sokan, így a pécsi járás több községében az állatokat, különösen a növendékállatokat nem valós számban, általában kisebb számban jelölték meg. Ellenük bűnvádi feljelentést tettek és sor került a rendőrség, illetőleg az államvédelmi osztály nyomozására is. A pécsváradi járás főjegyzője ugyanakkor azt jelenti általá-