Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: A népszámlálások szervezési tapasztalatai Baranyában különös tekintettel a nemzetiségek összeírására (1920-1949)

A szakképesítés bejegyzésén kívül tüzetesen vizsgálták, illetőleg bejegyezték a megszámláltak foglalkozását is. A népszámlálási munka menetéről és azt befolyásoló esetleges jelenségekről jelentést kellett tenni a belügyminiszternek. Ennek érdekében a Baranya vármegye főispánja által a népszámlálási munkálatok pontos végrehajtásának biztosítását tárgyaló értekezleten a főispán, az alispán, a vármegyei főjegyző és a népszámlálás szervezésével megbízott főjegyző dr. Kolta János a járási főjegyzőket és a mohácsi polgármestert arra utasították, hogy lépjenek összeköttetésbe a járási rendőrkapitányokkal és működjenek velük együtt.Az utasításban meghatározott napokon pedig velük egyetértően szerkesszék meg az írásbeli jelentéseket. A jelentés kötelező tartalma az elvégzett munka mennyisége, a munka során észlelt minden jelenség, a munkát akadályozó és hátráltató körülmények voltak. A politikai eseményekről és jelenségekről azonnal távbeszélőn vártak jelentést, amit megismételtettek írásban is. Megszervezték az ellenőrzést, próbaközségeket jelöltek ki és a főszolgabíróknak azokat, de a ki nem jelölteket is, személyesen vagy megbízottjaik útján, repülőellenőrzés formájában vizsgálniuk kellett. Felhatalmazásul megfelelő igazolványt adtak ki. A megyei rendelkezésnek megfelelően 1949. január 5-től kezdődően a főszolgabírók jelentéseket tettek, amelyben a kívánt kérdésekre megfelelő választ adtak.

:,:! A gyakorlati munka kielégítő ütemben folyt, így ezért csak a zavaró körülményeket, politikai eseményeket, a lakosság hangulaíát érzékeltetjük. A hegyháti járásban elsősorban rémhíreket észleltek, de előfordult népszámlálás elleni agitáció is. Baranyaszentgyörgyön az a hír terjedt el, hogy azért végzik az összeírást grafitceruzával, hogy az összeszámlálásnál majd kijavítsák és a népszámlálás eredményét önkényesen megváltoztassák. Az ellenintézkedést megtették, így az összeírást a későbbiekben nemcsak grafitceruzával, hanem tintával is végezték. Mecsekpölöskén az egyik lakos a népszámlálási biztosnak nem volt hajIcndó bemondani az adatait és az összeírás ellen a faluban ellenpropagandát fejtett ki és az összeíró biztost gyalázta. Ellene a komlói rendőrőrs nyomozást indított. Mekényes községben azt híresztelték, hogy a parasztoknak az összes jószágát leltározzák. A jegyző az ellenintézkedést megiette, a népi bizottságot összehívta és az ellenagitációt megindította. Mecsekjánosiban, Sásdon elterjedt az a hír, hogy a népszámlálási ív kérdőpontjai között olyan kérdés is van, hogy a megszámlálandók „keletre vagy nyugatra tartozónak" vallják-e magukat. A rémhírterjesztők megállapítására rendőrségi nyomozást indítottak. Rémhírek és ellenakciók közvetlenül a népszámlálási munka megkezdését követő napokban fordultak elő, miután ezek tisztázódtak, a végrehajtást a későbbiekben zavaró körülmények már nem befolyásolták. A „keletre vagy nyugatra" történő szavazás kérdése felvetődött a mohácsi járásban is, Majson. A rémhírt azonban sikerült nevetségessé tenni. Másik nehézséget az anyanyelv bevallása okozott. A versendi sokacok féltek a népszámlálástól és féltek anyanyelvüket beírni, okulva az 1941. évi népszámláláson, amikor is a német anyanyelvűeket emiatt a közelmúltban vagyonjogi korlátozás alá vették. Az anyanyelv bevallásának problémája jelentkezett a pécsi járásban is Nagyárpádon, ahol az összetelepített német anyanyelvű iparosok, gyári munkások elkérték összeíró lapjaikat azért, hogy ő maguk tölthessék azokat ki, mondván, hogy az elmúlt népszámlálás alkalmával becsapták őket, mert nem tudták mit írtak akkor alá. Most maguk akarták összeírólapjaikat kitölteni. Kérésüknek helyt adtak, ugyanakkor a bűnvádi következményekre figyelmüket felhívták. Rémhírekről számoltak be a pécsváradi járás német nemzetiségűek által lakott