Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: A népszámlálások szervezési tapasztalatai Baranyában különös tekintettel a nemzetiségek összeírására (1920-1949)

tikai szempontból történő megfelelésére. A számlálóbiztosok, illetőleg az ellenőrök személyét politikai pártokkal, illetőleg a helyi nemzeti bizottságokkal egyeztették. Számtalan esetben sor került leváltásukra, illetőleg más személynek a kinevezésére.

30 Az értekezletek tapasztalatai azonban azt mutatták, hogy sok kérdésben nem volt egységes álláspont, ezért pótutasítást jelentetett meg." Ebben tisztázták a tárgyi ismérvként kezelt „anyanyelv" fogalmát: ezen azt kellett érteni, illetőleg azt kellett a számlálólapra felvenni, amit a megszámlált saját nyelvének vallott és a legjobban, a legszívesebben beszélt. Olyan nyelvet, amelyet a megszámlált egyáltalán nem beszélt nem lehetett anyanyelvként bejegyezni. Az olyan nyelvet pedig, amelyet a megszámlált beszélt ugyan, de nem vallott anyanyelvének, illetőleg amelynél más nyelvet jobban és szívesebben beszélt nem anyanyelvként, hanem anyanyelvén kívül beszélt nyelvként rendelték feltüntetni. A nemzetiség fogalmát alanyi ismérvként kezelték, ,, . . . minden befolyástól mentesen és anyanyelvre való tekintet nélkül jelölendő meg az a nemzetiség, amelyhez Jartozandónak a megszámlált érzi és vallja magát". Az állampolgársággal kapcsolatosan a kitelepített de visszaszökött németek megítélése okozott gondot. A válasz bejegyzésénél tekintettel kellett lenni arra, hogy a kitelepítéssel magyar állampolgársága az összeírtaknak megszűnt. Megkülönböztették a kitelepített, de visszaszökött német anyanyelvűeket, illetőleg nemzetiségieket a számlálólapon. Ugyanis annak 10-es és 11-es kérdőpontjánál ,,víszszaszökött sváb" bejegyzést írtak elő. Ugyanígy jártak el a jugoszláv területről átszökött vagy áttelepült egyénekre vonatkozóan, ha német anyanyelvűek vagy nemzetiségűek voltak. Ekkor a „Jugoszláviából átmenekült sváb" kitételt használták. Ha a jugoszláv területről átmenekültek nem német anyanyelvűek vagy nem német nemzetiségűek voltak, akkor ezeknél a magyar állampolgárságot is elfogadták. Feltüntették azonban, hogy magyar állampolgárságukat még nem ismerték el. Külön felhívták a figyelmet az anyanyelvi vagy nemzetiségi, esetleg az állampolgársági adatok bevallásánál, hogy a valótlan statisztikai adatok szolgáltatásával szigorú büntetés jár. Segítő családtagnak azt lehetett megjelölni, aki a családfő, vagy a család egy más tagjának foglalkozásában fizetés nélkül rendszeres segítő tevékenységgel ténylegesen közreműködött. Tehát tulajdonképpen egy fizetendő gazdasági- iparikereskedelmi alkalmazott helyét tölti be. Segítő családtagnak sohasem lehetett megjelölni a házastársat, munkát végző egyéb segédkező családtagot. Az olyan nők esetében, akiknek kereső foglalkozásuk nem volt, háztartásbeli megjelölést alkalmaztak. A földbérlő szövetkezetekbe beadott saját földet, saját kezelésűként kellett feltüntetni, de meg kellett jegyezni, hogy társas művelésben vannak. A hivatásos katonák katonai rendfokozatuk és a fegyvernem megjelölésével váloszoltak a foglalkozásra vonatkozó kérdésekre. Az első tényleges katonai szolgálatukat teljesítők ugyanígy válaszoltak, ezek ezenfelül a bevonulásuk előtti polgári foglalkozásukat is megjelölték. Ha valamely földet vagy házat valakitől elkoboztak, kisajátítottak stb. de ugyanakkor még nem osztották ki, az ilyen földet, házat magántulajdonként számbavenni nem lehetett. Ha a kiosztott földet, házat még nem írták át az új tulajdonos nevére, de már az ő birtokában volt, akkor azt tulajdonaként vették figyelembe. Az állatok összeírását illetően zavart okozott az igavonó, illetőleg haszonállat megkülönböztetése, ezért úgy rendelkeztek, hogy ezt figyelmen kívül kell hagyni.