Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban

lok mozgatták az eseményekben a falvak tömegeit. Dobos Gáspár, Zlatarics Márkó, Tokod/ József ezeket megfogalmazták, terjesztették. Az eredeti, általuk megszerkesztett dokumentum nem került még elő, de teljes részletességgel ismerjük Stenge főszolgabíró, később megyei alispán buzgalmából, aki ezt kivonatolva ugyan, de összeállította és jelentette az alispánnak. Ez a program, amely a mozgalom szociális és politikai, ideológiai tartalmát mutatja, a következő: 1. A mai adózási rendszer megszüntetése, vagy az adók leszállítása. 1 4 telek adója legyen 5 Ft. Más variációban: semmi adót ne kelljen ilyen esetben fizetni. 2. Az adózás módszerében (adókezelés) gyökeres változást kell végrehajtani. A szocialista falubíró szedi be és viszi el egyenesen „Őfelsége a Királyhoz", mert az urak kezére nem lehet az adót bízni. 3. Minden esetben az általános szavazati jogot követelik. 4. Szabad dohánytermesztést, szabad pálinkafőzést, halászatot és vadászatot követelnek (az utóbbit a sokacok). 5. Napszámbérek felemelése a következőképpen: szőlő vagy más mezőgazdasági nehéz munkában napi 1—2 forint. Fuvarosnak napi 3 forint, melyet akkor kapnak, ha aznap dolgoznak. Ha nincs napszámos munka, tehát munka nélkül kell maradni, a családos napszámos napi 50 krajcárt kap az államtól. (Munkanélküli segély! Szita L.) 6. Hivatalos állások megszüntetése (közigazgatás reformálása) szükséges. Más dokument szerint nagy mérvű csökkentése kell. Megint másik csoport szerint „csak főbíró és jegyző kell, semmilyen más funkcionáriusra nincsen szükség". A sokacok követelése: „jegyzőtől a főispánig csak sokac parasztember lehessen hivatalban". (Hercegmárokon!) 7. Papi állások megszüntetése. Más csoport szerint csak a papi fizetés jelentékeny csökkentése szükséges. 8. Általános vagyon-felosztást követelnek. Különösen a főhercegi földek és Lippe hercegi földek felosztása szükséges. („A jobbmódú gazdák is ezzel egyetértenek, de szocialisták azért nem hajlandók lenni".) 9. A katonaság eltörlése. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor a tényleges szolgálati idő leszállítását követelik 1—2 évre. 10. Az általános választójogot és a szabad sajtót kell bevezetni. 11, A csendőrség és a karhatalom „teljes kiiktatását" követelték. A fenti konkrét politikai programot mindenütt idealisztikus, anarchikus és chillantikus vonások szőtték át. Egyes vezetőket „Krisztus közvetlen kiválasztottjának" tartották. A vallásos néphitnek megfelelően „Krisztus jeladását" (messiás várás. Szita L.) várták, hogy az „urakat ők a Krisztus nevében régi gorombaságaikért megbüntessék. A királyhit is változó formában jelentkezett. „Általában a Ködmen törekvése a Kabát ellen, általános úrgyűlölet a jellemző". Mind többször hangzott fel a jelszó, hogy: „az urakat agyon kell verni, úgy itthon (ti. Drávaszögben. Szita L.), mint felfelé . . . ". A szocializmus legnagyobb híve ő felsége a Király, ki ezt a népnek több ízben tudtára adta, s a nép közt ezt igazolni többször megjelent boldogult Rudolf trónörökös, aki tényleg nem is halt meg, a halálhírt róla csak az urak terjesztik, mivel ő a nép embere volt, s az urakat gyűlölte. Őfelsége a kirá'ly nevezett is ki szocialista minisztert (Pfeifer), akinek engedelmeskedni kell, az egyéb miniszteri rendeleteket elfogadni nem kell". A központokból hazatérő agitátorok terjesztik ezeket a felfogásokat, s az egész Duna-mente és Drávaszög izgalommal tárgyalja. „ . . . Még a legértelmesebbek