Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban

között is terjednek az alapjelszavak . . . ", természetesen az utóbbi nézeteknek nem adnak helyt — írta a főszolgabíró az alispánnak.'

2 A mozgalom programja a nép között, teli idealisztikus és misztikus magyarázatokkal vált ismertté. A földosztás, a demokratikus jogok, az adózás reformja, valamint a helyi igazgatás demokratizálása azonban világosan kiemelkedett a különböző magyarázatokból. A programra pillantva az is világossá válik, hogy az MSZDP a pécsi szociáldemokrata szervezetén keresztül igyekezett kezébe tartani a mozgalom irányítását. A radikális irányba fordulás ellen a párt pécsi lapja többször tiltakozott.

03 A Mezőfi és Pfeiffer által 1898-ban kezdett ellenzéki szervezkedés is igyekezett befolyását kiterjeszteni. (Állandó hadsereg, megszüntetése, általános választójog, sajtószabadság, vallás magánüggyé nyilvánítása, adó eltörlése stb.). Mezőfi agitátorai azonban abban a szakaszban kapcsolódtak a mozgalomba, amikor az már „leszálló ágban" volt. Várkonyi vezette ellenzék 1898. januári mozgalomban hallatta hangját és ott voltak a forradalmi megmozdulásokban, de a „földosztás" az „adók teljes eltörlése" stb. követelések megfogalmazásánál is. VI. Az 1877—98. évi agrárszocialista mozgalom eredményei Az agrárszocialista mozgalom jelentős eredményeket hozott a terület népének. A megyei, sőt a kormányhatóságok figyelmét felhívta a Karasica és a Duna árterületének sürgős rendezésére, amely „állandó gyúanyagot szolgáltatott a szocialista mozgalmakhoz". Amíg egyfelől a járási hatóságok a mozgalom megfékezésére egyedül a csendőrséget és a katonaságot látták a megoldás kulcsának, a megyei közigazgatás vezetője, az alispán, több felterjesztést intézett Darányi földművelésügyi miniszterhez, hogy a Karasica évenkénti pusztítást végző áradásától mentsék meg a falvakat. Február 3-i alispáni sürgető felterjesztésére végül Darányi kedvező választ adott. Tájékoztatta az alispánt, hogy az ártér teljes rendszerét feltárták és a tervezés mérnöki munkálatai elkészültek. Utasították a kultúrmérnöki hivatalt, hogy részletes terveket is és a bekerülési összegeket számítsák ki. A „kormányzóhatóságok többnyire a Karasica környéki falvaknál az évenként megújuló árvizet tartották a népnyomor itt feltűnő növekedésének". Valójában a hihetetlen természeti pusztítás csak egyik alapvető forrása volt az elszegényedésnek, a termés és állatállomány pusztulásának.

0

'

1 A gazdasági bajok megoldása mellett az egyházügyi kérdések rendezését várták. Erre azonban csak később került sor. Az egyházmegyei vezetés mereven ragaszkodott a korábbi statusquohoz. A követelések közül azonban annyi teljesült, hogy a darázsi plébánost nyugdíjazták. 1898. december 25-i főszolgabírói jelentés annak az aggályának és félelmének adott hangot, hogy a megyéspüspök intézkedései az év elején kirobbant és azóta ellanyhult mozgalmakat újra felerősítik. A püspök úgy határozott, hogy a darázsi plébánosi állást a mozgalom ellen kinevezett adminisztrátorral, a német származású és magyar és horvát-ellenes szellemű Neumayer K. Dezsővel tölti be. Sőt a korábban a mozgalom okaiként egyik jelentős elégedetlenséget okozó té-