Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban

A jelentésekből értesülünk arról, hogy Mezőfi Vilmos-féle ellenzéki csoport is igyekezett híveket hódítani magának a baranyai szocialisták között: Újabban az egész vidékről magyar és horvát nyelven géppel sokszorosított felhívást foglaltak le, amelyben Pfeifer Sándor elvtársait a „Függetlenség" című napilap pártolására buzdítja"/

18 A mozgalom antiklerikális jelenségeinek folyamatában 7898. júliusában új epizód, új mozzanat figyelhető meg. Elterjedt gyakorlattá vált, hogy az újszülötteket azok a magyar vagy horvát családok, akik nem lettek nazarénussá és a katolikus vagy református egyházban maradtak, csak a közjegyzőnél jelentették be anyakönyvezésre, s ezt a községi képviselőtestületi tagok is helyeselték. A főszolgabíró többször jelentette az alispánnak, sőt a püspöknek is, hogy újszülötteiket . . . keresztvízre nem tartják, mert véleményük szerint ebből csak a papok gyűjtenek jövedelmet, s ha a keresztelés isteni intézmény lenne — mondják — akkor a papok ingyen is elvégeznék . . .". Az egyházi anyakönyvezés, illetve a keresztelés elleni mozgalom Hercegmárok, Darázs, Dályok, Izsép, Bellye, Benge, Vörösmart, Csúza, Kopács, Daróc, Laskafalu községekben a legerőteljesebb. A példát Vörösmart református magyarsága és Darázs, Hercegmárok, Kisfalud, Nagybodolya katolikus sokacsága szolgáltatta. 1898 végére átterjedt a mohácsi járás, valamint a Drávaszög valamennyi falujára, nemzetiségi, vallási hovatartozás nélkül. Ezzel egyidőben a felekezetnélküliség, illetve a nazarénus mozgalom is újra megfigyelhető. A keresztelés és egyházi anyakönyvezés elleni fellépés Vörösmart példája nyomán terjedt, a nazarénus vallás böcsője a Drávaszögben érdekes módon ugyancsak itt volt. Legerőteljesebb követőre Darázs és Hercegmárok községek sokac és magyar lakosai között talált. A belügyminiszterhez felterjesztett főszolgabírói jelentés erről így számolt be: „...e nézetek azóta vannak meggyökeresedve mindinkább a lakosságban, mióta ennek meghasonlása papjával annyira kiéleződött, s különösen Dobos Gáspár és Zlatarics Márkó és társaik kezdeményezésére, a szomszédos vörösmartiak példájára, felekezeti terheiktől való szabadulás céljából a felekezetnélküliségre való törekvés kapott lábra . . . "® Az egyházból kilépettek valójában a nazarénus mozgalomhoz csatlakoztak. Ezt maga az egyház is elismerte és nyilatkozatot tett az egykorú sajtóban.

50 A Drávaszög és a Duna mente falvainak antiklerikális mozgalma az agrárszocialista mozgalmak (1897-98) idején felerősödött. Azonban már másfél évtizeddel korábban, 1885-től, megfigyelhető a nazarénus mozgalom, szinte valamennyi magyar és több horvát faluban.'

1 Az egyházi keresztelés megtagadása azonban 1895-től jelentkezett, amely összefüggésben lehetett azzal is, hogy 1895. októberben vezették be a kötelező állami anyakönyvezést. így nem ezek a nazarénusok, hanem általában az egyházzal elégedetlen csoportok éltek azzal, hogy nem jegyeztették be egyházi anyakönyvbe az újszülötteket. Az egyházi adózás elleni fellépés van rendszerint minden antiklerikális megmozdulás mögött. így a Canonica Visitációk megváltoztatásának követelése esetén is. A mozgalom antiklerikális és antikapitalista programja világosan utalt arra, hogy a drávaszögi események az 1897—98. évi magyarországi agrárszocialista mozgalmak szerves része. A program arra mutat, hogy abban különböző nézetek keveredtek. Mindenek előtt antikapitalista, antiklerikális nézetek voltak az uralkodó tényezők, de anarchisztikus vonások is feltűnnek. A vagyonközösség gondolatának jelentkezése is kimutatható. A mindennapi küzdelemben azonban konkrét gazdasági, szociális, politikai cé-