Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban

A főszolgabíró e nézetek elterjedésének valóságáról még próbát is csinált. Egy alkalommal a nála járt darázsi-hercegmároki-vörösmarti küldöttség tagjait sorra kérdezte a vezetők sorsa felől. Sőt direkt rákérdezett, hogy elképzelhetőnek tartják-e ezeket az állításokat. Valamennyien hihetőnek vélték. A reálisabbak és képzettebbek természetesen azt állították — helyesen —, hogy „hamarosan kiszabadulnak és ott folytatják majd a szervezkedést és a mozgalmat, ahol abbahagyták". Ez a vélemény abból eredt, hogy nagy erővel folyt a szabadonbocsátáshoz szükséges ügyvédi képviseletre a pénzgyűjtés, valamint a letartóztatott vezetők családjának a támogatása." A Vörösmarton folyó szervezkedés letörésére rendszeressé váltak a házkutatások. Ezért a budapesti és zágrábi postával érkező csomagokat nem Vörösmartra, hanem a legkülönbözőbb községekbe rendelték az agitációt irányítók. Csak 1898. áprilisában jöttek rá erre a hatóságok. Addigra azonban már a Duna és a Drávavidék minden falujában százával terjesztették a szociáldemokrata magyar és horvát nyelvű röplapot és sajtót. Az állandó permanenciába kényszerült hatóságokat az is nyugtalanította, hogy o belügyminiszter késett a darázsi csendőrkülönítmény létszámát 6 főre emelni.

30 A csendőrség igyekezett minden apró mozzanatnak a titkát felderíteni. Pl. Dobos Istvánnak (Dobos Gáspár apja) a címére érkezett ajánlott levelet a csendőrség „kézbesítette" ki részére és felbontás után elolvasta, amelyben értesült arról, hogy a szociáldemokrata központban elvállalták a letartóztatottak védelmét. 7898. február 20-án újabb fontos részletekről nyerünk adatokat. A baranyavári főszolgabíró személyesen jelent meg a darázsi templomban tartott misén, hogy az oda „In spiritualibus" rendelt adminisztrátor prédikációját meghallgassa. Személyesen kívánt arról is meggyőződni, vajon a nép jár-e már templomba, amely mintegy jele lehetett volna a politikai feszültség csökkenésének. Megdöbbenve jelentette, hogy csupán pár öregasszony és leány jelent meg a misén. A falvak népének zöme Darázs, Izsép, Vörösmart templomaiba jár. Azt hangoztatták a darázsi magyarok és sokacok, hogy a püspök által iderendelt adminisztrátort nem hallgatják továbbra sem. Sőt azt tervezik, hogy kisebb jövedelemmel maguk fognak káplánt választani, illetve papot. A nép között az a vélemény szilárdult meg, hogy Zlatarics és Dobos kiszabadulását megvárják és csak az ő döntésük alapján mennek, vagy nem mennek ismét templomba.

31 Február 20-án folytatott nyomozás azt is kiderítette, hogy titkos szocialista gyűléseket, valamint a vezetők kiszabadításának lehetőségeit a hercegmároki szőlőben Szkulácz Józsó pincéjében tárgyalták, ahol egyébként rendszeresen összegyűltek a darázsi, izsépi, dályoki, hercegmároki sokac és magyar, valamint a szigeti magyar szocialisták. Zlatarics és Dobos szabadulása volt a fő tárgyalási témájuk. A mozgalom két vezetőjének hiánya, valamint Tatai átmeneti visszavonulása érződni kezdett. Végül is a gyűjtés eredményes volt. Sánta János és Kovács Sándor darázsi „hegyi lakóknak" sikerült a csendőr és karhatalmi járőrök között kicsúszni, és február l-e és 12-e között Budapestre vitték az összegyűjtött pénzt dr. Pollacsek Sándor szociáldemokrata ügyvédnek, aki képviselte a lefogott vezetőket a törvényszéknél.

32 A hatalom úgy látta a mozgalom meggátlásának lehetőségeit, ha a vezetőket elszigetelik, vagy „kiemelik" a falvakból. A nyomozás ezután egy-két hónap alatt megállapította az agrárszocialista mozgalom vezetőinek a névsorát. Rendkívül fontos ez, mert sok egyéb mellett a „vezérkar" nemzetiségi összetételére is rávilágít.

33