Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban

Huszonhat Dél- és Kelet-Baranyában (az egykori baranyavári, mohácsi és siklósi járásban) fekvő vegyes nemzetiségű falu népét hozta mozgásba az 1898. januárjában Darázson kirobbant zendülés. Ha alaposan szemügyre vesszük statisztikai összeállításunkat, ezen falvak többségében horvátok (Baranyaváron, Darázson, Dályokon, Drávaszentmártonban, Hercegmárokon, Izsépen, Lőcsön, Kásádon, Petárdán, Torjáncon) éltek. A tömegmozgalomban mint később ez bőséges bizonyítást nyer, ezek közül elsősorban Darázs, Izsép, Hercegmárok, Dályok horvát (sokac) és magyar kisparaszt és agrárszegény lakosai vettek részt. Le kell szögezni, hogy a különböző nemzetiségek között az ellentétek legkisebb jelét sem találtuk forrásainkban. Az összefogásnak és szolidaritásnak a jelei annál inkább láthatók. Egyetlen epizód utal csak az ellenkezőjére ti., hogy a darázsi magyar asszonyok, a valóságos blokád alá vett római katolikus templomba akartak menni több hónapos egységes távollét után, de a sokac szocialista vezetők ezt megakadályozták. Valójában az ellenállás egységének megőrzése késztette a vezetőket e lépésre is. Darázs, amely végig az ellenállás fő központja volt, 33,8%-ban magyar volt, akik ugyanúgy részt vettek minden megmozdulásban, mint Baranyakisfalud népe, amelynek 50,4%-a német volt, 42,3%-a pedig szerb. Ha a falvak nemzetiségi struktúráját és a mozgalom helyi vezetőit, végül a szocialista és demokratikus eszmék közvetítőit, az agitátorokat vizsgáljuk, döntő részük a horvát (sokac) és magyar lakosság közül kerültek ki. Hiába keresnénk nemzetiségi vonásokat a mozgalomban. Ilyeneket nem dokumentáltak. Az agarárszocialista mozgalom demokratikus és szocialista jellegű programjában, különböző nyelven (magyarul, sokacul, németül) csak szociális követeléseket fogalmaztak meg. A mozgalom gyakorlata, ideológiai jelenségei a nemzetiségi és magyar szegényparasztság és agrárproletárság általános és baranyai vágyait, törekvéseit bizonyítják. A falvak összefogása, a nemzetiségre való tekintet nélkül kialakult kapcsolatok erősödése bizonyítja, hogy a dualizmus e válságos időszakában is inkább az összefogás, a közös küzdelemnek voltak még meg itt is a feltételei. Fontos a statisztikára pillantani, s megjegyezni a helységek nemzetiségi összetételét annak az összefüggésnek az ismeretéhez, hogy tudjuk, mely falvak voltak ,,a szocialista tanok közvetítői", kik álltak kapcsolatban a Bácskában folyó agrárszocialista mozgalmakkal, kik a zágrábi szociáldemokrata központtal, kik az eszéki szociáldemokratákkal, pécsi pártvezetőséggel és a budapesti szociáldemokrata központokkal, az újjászervezett vagy a független szociáldemokrata szervezőkkel. A fő közvetítők: Vörösmart, Kiskőszeg, Dályok, Darázs magyar és horvát szocialistái. Bácskával — ahonnan a mozgalom rendszeresen az „ideológiai utánpótlását" kapta - a vörösmarti szociáldemokrata szervezet tartotta a napi kapcsolatot, amelynek tagjai elsősorban magyarok, néhány német volt. összefoglalóan megállapítható, hogy az agrármozgalom a báni hegyek lábánál fekvő sokac-magyar vegyes nemzetiségű falvakban volt a legerősebb. A tiszta magyar falvakban, mint Sepse, Laskó, Kopács, Csúza, Daróc bár létrejöttek szervezetek, s az elégedetlenség nagy feszültséget okozott, a mozgalom tömegmegmozdulásaiban nem szerepeltek. A korábban egy-két vonással megrajzolt gazdasági csapások nem okoztak e falvakban olyan elkeseredést, mint a Karasica és a Dráva ártéri területén fekvőknél.