Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban

A mozgalom igen nagy sajtóvisszhangot kapott. A helyi nacionalista sajtó kénytelen volt hamarosan a tényekkel szembe nézni és a „sokac lázongás" teóriáját elvetve, a csendőröket megfutamító, s a katonai megszállással hónapokig dacoló drávaszögi és Duna-menti falvakról döbbenten megírni a valóságot: a hatalom nem engedheti meg, hogy Dózsa György eszével gondolkodó sokacok Frigyes Főherceg birtokát kiparcellázva maguk között felosszák ..." I. Délkelet Baranya gazdasági problémái a mozgalom kirobbanása előtt Az események sok szállal kapcsolódnak az országos agrárszocialista megmozdulásokhoz. Mint későbbiekben látható, a szervezkedést Bácskából, Budapestről, Zágrábból, Pécsről, Eszékről támogatták. Az elkeseredést, a mozgalmat vállaló lelki állapotot, és harci készséget, azok a gazdasági jelenségek indították, inspirálták, feszítették és fokozták, amelyek az 1890-es években meghatározták a Báni hegyek északi és déli területén elterülő magyar, horvát, német népességű falvak sorsát. Árvíz, járvány, tűzvész, filoxéra, éhinség jellemezte 1890—1898 közötti időszakot. Minden túlzás nélkül ezek lettek az egykori gazdag terület falvainak főbb jellemzői. Különösen a Duna és a Karasica árterületében fekvő falvak szenvedtek az elemi csapásoktól. Darázs és Hercegmárok jelentős szőlészete teljesen elpusztult. Legelőik 1891-től télen nyáron vízben álltak. A korábbi gazdag legelővel és kiváló állattartással rendelkező községek: Darázs, Izsép, Hercegmárok, Dályok, Kisfalud, Bán, Lőcs, Benge legelőbérletre kényszerültek. A Kisduna áradása miatt Laskó és Daróc keleti szélében levő területek is elpusztultak. A Karasica melletti falvak legelői eliszaposodtak. Ez a helyzet akkor is bekövetkezett, ha az alacsony vízállás miatt a hajók nem közlekedhettek a Dunán, ugyanis a Karasica szívócsatornáján felnyomult a víz, és minden évben elöntötte a kaszálókat, s a mellette levő szántókba is felszivárgott. Az ún. Budzsák 2000 holdas dűlőjében levő vetések is rendszeresen víz alá kerültek. Az itt termelt kukorica, amely a terület egyik fő hasznát jelentő sertésállomány tápláléka volt, elpusztult. 1897-ben az árvíz következtében Darázs és Hercegmárok községben összesen nem termett 10 kocsi kukorica. Töltésszakadás miatt mintegy három méter magas víz állt a földeken.

1 Már a nyolcvanas években is pusztított itt a sertésorbánc. Olyan méretű pusztulást, amilyen 1896 őszén következett be, még az öregek sem ismertek. Darázs disznóállományának 95%-a, Hercegmárokon 100%, Izsépen 75%, Kisfaludon 100%, Bán, Mocska, Karancs, Darocz, Laskó, Csúza népének alig maradt valami a sertésállományából.

2 A Báni hegyek módos sokac és magyar szőlőtulajdonosaiból 1897-re koldusok lettek. A filoxéra és a sertésvész

3 e terület kisparaszti gazdaságait súlyosan érintette. Az eszéki és pécsi piacon áruikat kitűnően tudták értékesíteni. Egy évtized alatt e pusztulások következtében ezen árutermelői kapcsolatok megszakadtak.

4