Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: Horvát (sokac), magyar, német parasztok agrárszocialista mozgalma Baranyában 1897—98-ban

A végső megpróbáltatások 1897 tavaszán következtek. A Karasica újra áradt és elúszott a teljes termésük, legelőik víz alá kerültek, az uradalom pedig vonakodott a legelők bérletét a régi áron megújítani. Az a reményük, hogy napszámmal keresik meg a legszükségesebbet, csak fél sikert hozott. Ugyanekkor súlyos tűzvész pusztított Darázs, Hercegmárok, Keő, Kisfaludban, szinte az egész falu leégett. A legjelentősebb települések egyike Vörösmart is elvesztette házainak negyedét a nyárelő tűzpusztításai során. A természeti csapások súlya alatt az elementáris erővel kirobbanó mozgalmak érthetővé válnak. II. Az agrárszocialista mozgalom tömegeinek nemzetiségi struktúrája 1898. januárjában a tetőpontjára érkező mozgalmat a sajtó nagy részletességgé! kommentálta. Bírálat érte az egyházi személyeket, akik „elszakadtak a néptől, és indokolatlan módon erőszakosan ragaszkodtak az adókhoz . . .", továbbá a helyi községi vezetést is. Támadta a sajtó a katonai szerveket, amiért nem léptek időben fel a tömegmozgalom ellen, a csendőröket pedig, akik sortűz helyett megfutamodtak, gyávának minősítették. A liberális megyei újságoktól a helyi, mohácsi lapokig bezáróan egy dologban azonban megegyeztek: e mozgalom kizárólag a sokacok mozgalma. 'így igyekeztek nemzetiségi színezetet adni a szervezkedésnek, mintegy elhomályosítva a szociális hátteret. Valamennyi igazgatási és hatalmi (katonai, csendőri, rendőri jelentés) forrásban is felbukkan ez a koncepció, mindig akkor, amikor a tájékoztatás „felfelé" történt. A kor politikai „vonalának", a nacionalista publicisztika teremtette hangulatnak szellemében igyekezett a jegyző a főszolgabírónak, a főszolgabíró a főispánnak, a főispán a miniszterelnöknek vagy éppen a belügyminiszternek jelenteni. A tájékoztatás tendenciózus volta miatt külön erős forráskritika alkalmazása vált szükségessé. Mielőtt adatokkal utalnánk és bizonyítanánk ezen egykorú tendenciózus beállítás tarthatatlanságát, bemutatjuk az ugyancsak egykorú hivatalos népességstatisztikai források alapján a mozgalomban vezető szerepet játszott községeket, valamint az ezekhez mind a szervezkedés terén, mind a kirobbanó eseményekben kapcsolódó falvak népességének nemzetiségi szerkezetét. Úgy véljük, ezen „alapozással" teljesen világossá válik, hogy az itt élő kisparasztság és agrárszegénység együttes fellépéséről van szó, amelyben kétségkívül jelentős szerepet visznek a Dél- és Kelet-Baranya horvát (sokac) nemzetiségi falvai. A következő statisztikai adatokban csupán azokat a községeket soroljuk fel, ahol levéltári források alapján az agrármozgalom kimutatható 1897— 98-ban. Az eseményekhez legközelebb álló népszámlálás az 1900. évi. A lakosságot anyanyelve szerint megszámolta, így pontosnak tekinthető a községi bontásban szereplő adatok alapján az a strukturális kép, amely révén erősen bizonyítható, a mozgalom tömegbázisának soknemzetiségű: horvát (sokac), magyar, német, szerb, összetétele. A szerbek adatait pontosítottuk a levéltári forrásokkal. 27. B. Helytörténetírás 1981 417