Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában

1332-1334 JOAKIM, később kisprépost, lásd ott. H335 PÁL, később ugyancsak kisprépost, lásd ott. 3. Tolnai főesperesek: 1305-ig PÉTER, tolnai főesperes, majd pécsi püspök. Lásd ott. 1309-től SZEBENI RUFINUSZ (Rufinus de Civinio) Gentilis bíboros udvarának volt tagja. Gentilis 1309. jan. 15-én kelt ellentmondást nem tűrő, kemény hangvételű levelével rendelte el pécsi kanonoki javadalomba történő beiktatását. Később a tolnai főesperesi javadalmat is elnyerte. Valószínűleg a bíborossal együtt, 1311-ben ő is elhagyja hazánkat, hogy 1317-ben mint pápai követ jöjjön viszsza bizonyos pápai adók kollektoraként. Ekkor számadásai élén a legátus címeinek felsorolásánál megjegyzi, hogy a tolnai főesperesség utáni javadalmat már nem élvezi: ,,. . . ego . . . olim archidiaconus Tollnensis in eccl. Quinqueeccl. ..." (Th. I. 449.; K. II. 323.; Vat. 1/1. 13-38.; 1/2. 257-262., 434460., 464-472.) 1319-től DÉNES tolnai főesperes a kinevezésével kapcsolatos taksa lefizetési kötelezettségének 1319. nov. 15-ig tett eleget. (K. II. 326327., Vat. 1,1. 21.) 1333-1340 (?) ANDRÁS, BENEDEK FIA tolnai főesperes. 1333 Szt. György napján a még üresedésben lévő tolnai főesperesség javadalmát a helyettes, Pál szentmáriafalvi pap, vicearchidiákon fizette le a kollektornak. Az év őszétől már főesperessége élén állt András. Porciója volt Enyesden. Egy alkalommal ő is zálogtárgyat hagyott a tizedfizetésnél. 1333: ,,. . . ratione archidiaconatus vacantis pro medietate 8 marcas cum 6 pensis", „(Petrus custos) nomine Andrée archid. Tolnensis 8 grossos", „Andus archid. de Tolna . . . pro medietate archidiaconatus 3 fertones et 14 ban.", „ex parte d. archid. Tolnensis d. custos ratione portionis sue, quam habet in Enustd, solvit 10 ban.", 1334: „Andreas archid. Tolnensis . . . posuit unum balteum", „archid. Tolnensis 1 fertonem", „2 balthea pro pignore archid.-i Tolnensis". 1340 körül javadalmat cserélt a pozsegai préposttal. A prépostság elfoglalását azonban megakadályozta Károly király. (Vat. 1/1. 262., 271., 282., 286., 291., 292., 296.) ANDRÁS (OLVIR DICTUS) volt pozsegai préposttal felcserélte javadalmát Benedek fia András tolnai főesperes. András (Olvir dictus) a tolnai főesperességet annak rendje és módja szerint át is vette, azonban a pozsegai javadalmat nem adta át cserepartnerének, hanem Károly Róbert király kezébe tette le. A károsult XII. Benedek pápánál keresett orvoslást. A pápa, aki ekkorra már szinte teljesen megszakította kapcsolatát a királlyal, most mégis levelet küldött Benedek fia András érdekében Károly Róberthez. (Th. I. 641., Fr. 165.) 4. Regölyi főesperes: 1333-1338 JÁNOS regölyi főesperes 1333-ban nyerte el javadalmát, kinevezésével kapcsolatos taksákat itthon fizette le. Főesperessége első évének javadalmából 1333-ban lefizetett 6 márkát, és 3 márkával adós maradt. Ugyancsak adós maradt az üresedésben lévő idő javadalmának felével, 7 márkával. A második évre 2 márka fizetési kötelezettsége volt. Birtokirészesedése után 100 báni dénárt fizetett, 1334-ben is adós maradt 1 márkával. Majd még ez évben 40 garast lefizetett és zálogba helyezett egy kis ezüst serleget. A tizedjegyzékből nem derül ki, hogy adósságait végül is mikor rendezte. 1338-ban a püspök prokurátora egy birtok körüli perben. (Vat. l/l. 271., 276., 287., 291., 297.; 1338: K. II. 468.) 5. Aszuági főesperesek: 1309 PÉTER aszuági főesperes ,,1'archidiachono di Sciagio" az elsők között küldte meg a kollektornak a pápai tizedet 1309 tavaszán. Az első évre 16 márkát fizetett. 1309-ben őt és a kisprépostot bízta meg a bíboros Szebeni Rufinusnak a javadalomba való beiktatásával. 1313-ban Péter püspök egy perhalasztó levelet az aszuági főesperes pecsétjével hitelesített ,,

propter absentiam sigilli nostri authentici". (1308: Vat. I/2. 422.; 1309: uo. 257.; 1313: A. I. 327.) 1332 előtt JÁNOS aszuági főesperesről mindössze annyit tudunk, hogy 1332. Szt. András napján már üresedésben volt stalluma. Meghalt-e vagy más javadalomba került?, nem tudni. 1332: „sunt duo canonici, quorum canonie vacant. ... et alius Johannes de Osyayc". (Vat. 1/1. 236.)