Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában

1332-1341 1333-1335 JÁNOS aszuági főesperes az előbbinek utódja. Jelentkezése a pápai tizedlajstromon jól példázza, hogy a tizedszedők ittjártakor egy jövedelmezőbb egyházi javadalom elnyerése milyen terhet rótt az új javadalmasra. János 1332 utolsó hónapjaiban nyerte el a főesperességet. A következő év Szt. György napján a következőket rótta le: 1. üresedésben lévő főesperességének fél jövedelmét, vagyis 7 márkát. 2. Az előző év hátralévő részének tizedét, 4 penza 12 báni dénárt. 3. A főesperesség ez évi jövedelmének tizedét, azaz 1 márkát. 4. Az üresedésben lévő, és általa elfoglalt kanonoki stallum fél jövedelmét, ami 4 és fél márkát tesz ki. 5. További jövedelemtized címén 108 báni dénárt. Ez összesen 13 márkát és 4 penzát tesz ki. Ennyit egy összegben nem tudott fizetni. Ezért 1 márka 100 dénár fejében zálogul hagyott egy ezüst tömjéntartót. Ennek kiváltásával úgy látszik nem sietett. Még egy év múlva is szerepel a kollektor elszámolásában, mint elfekvő zálogtárgy. Nem csoda. János főesperes 1333 őszén is 2 márkával adósságban maradt, és csak 4 penzát tudott lefizetni, azt is a pécsi kamaraispán rosszhírű dénáraival: solvit 4 pensas denariorum Gurhes dictos, et adhuc debet solvere cum secundo solutione 2 marcas". 1334-ben előbb 2 márkát, majd 1 márka 15 báni dénárt fizetett. 1340-ben szubkollektor volt a pápai tizedek hátralékainak behajtásánál a szerémi főesperességben, Pál országbíró előtt pedig László püspök helyettese és ügyvivője a margitszigeti apácák elleni perben. (1333-1334: Vat. 1/1. 269., 280., 288., 292., 299.; 1340: uo. 412., A. I. 64.; 1341 : K. II. 474.) 1344-1346 VALKÓI JÁNOS 1346-tól olvasókanonok. Lásd ott. 6. Valkói főesperesek: 1318-1324 ANDRÁS valkói főesperesnek Szebeni Rufinusz pápai kollektor 1318. jún. 22-én meghagyta, hogy a kinevezésével kapcsolatos taksát fizesse le. 1319-ben László püspök sáfára (Yconomus) volt. Mint bíró, ő bontotta fel Óvári Konrád leányának eljegyzését. Helyettese (vicearchidiaconus) bizonyos Domonkos mester tanúskodott a boszniai káptalan előtt. Háza az 1324-ben elhunyt Egyed főesperes háza mellett állt. (1318: K. II. 326., Vat. l/l. 20.; 1319: A. I. 519., 534-535., Sm. VIII. 543.; 1324: K. II. 336.) PÉTER valkói főesperes 1333 tavaszán két és fél márkát fizetett (valószínűleg az egész évre), ősszel pedig két és negyed márkát már a következő évre fizetett a káptalan bodolyai (Bodolyabér) birtokáról élvezett külön részesedése és a főesperesség után (portionis sue canonie in Budula habite). (Vat. 1/1. 266., 279., 289., 301.) 7. Maróti főesperesek: 1308-1334 GERGELY maróti főesperes neve Miklós éneklőkanonok perében kerül elő. Az iratok a nevét néhol Gregorius helyett Georgiusnak írják (ez egyébként is gyakori tollhiba a korabeli iratoknál), főesperességének nevét néhol egyszerűen elhagyják és az egyházmegye után „pécsi" főesperesnek nevezik. 1308. dec. 6-án „Greg, archid. de Marzia" Péter püspök budai házában Dámján sói prépost tanú-társa. 1309. jan. 7-én „Greg, archid. Quinqueecclesiensis" néven szerepel a bírósági jegyzőkönyvben, ugyanaznap a tanúvallomások jegyzökönyvében viszont „Georg, archid. de Marchzia" áll. 1309 februárjában az elsők között van, aki Gentilis követjárásával kapcsolatban kivetett pápai tizedet megküldte a kollektornak. Ekkor „l'archidiachono di V. Chiese" néven jegyezték fel. Mégis az adott helyzet világosan mutatja, hogy egy személyről van szó, és pedig arról a Gergely maróti főesperesről, aki a tizedgyűjtés idején, 1334 nyarán halt meg. (1308: K. II. 257.; 1309: K. II. 278., 279., 282., de vö.: Vat. I/2. 147., 149., 153. - 1309: TT. 1889. 418-420.; Vat. I 2. 422.; 1332-1334: Vat. 1/1. 242., 271., 281., 287.) Gergely már Pál püspök korában, vagyis a század legelső éveiben kanonok, vagy legalább is klerikus volt és a püspök környezetében élt. Erre utal tanúvallomásának egy kitétele Pál püspökkel kapcsolatban. Vallomásának egy másik része a préposti javadalmakról és a prépost személyéről mutatja, hogy Kórógyi Lászlóval rokonszenvezett. így érthető, hogy mikor Kórógyi — püspök korában — kegyvesztett lett a király előtt, Gergely főesperes előtt is elzáródott az előrehaladás útja. 1334-1342 MÁRTON maróti főesperes 1334 őszén jelenik meg a pápai tizedjegyzékben. Nevén kívül semmi más nem olvasható itt róla: „Martinus archid. de Marchia". 1342-ben Márton főesperes juttatta Gyárfás fia Péter kollektorhoz a pécsi káptalan két üresedésben lévő javadalmainak lefizetetlen részleteit. (Vat. 1/1. 340., K. II. 478.)