Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Boros László: A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története

ból is kívánatos. Különösen a középhajó boltozatai folytonos veszélyt jelentenek az épületre, amelynek alapja egyáltalán nincs boltozatnyomásra számítva, ennek eltávolítása^tehát sine qua non-ja a stabilitásnak. E boltozat az oldalfalakat, úgy a fő-, mint a mellékhajókét a déli oldalon jelentékenyen kitolta és ha nem lennének a mai előépítmények támaszaikkal, akkor már katasztrófa lett volna".

132 Schmidt mindezeket a levél első részében vallott nézete és jelzett eredeti szándéka ellenére fűzte hozzá. Okát nem kutattuk. Dulánszky püspöknek a magasabb körökben is érvényesülő befolyását mutatja, hogy 1881-ben Trefort Ágoston kultuszminiszter megnyerésével megalkotta a műemléki törvényt, amely szerint a műemlékek restaurációját a tulajdonos köteles elvégeztetni, ennek elmulasztása esetén az épület állami tulajdonba kerül. Ezzel Dulánszky mesterséges kényszerhelyzetet teremtett, egyben törvényszabta indokot tudott az építkezés miatt zúgolódó közvéleménnyel szemben felmutatni. A kultuszminiszter az 594. 1881. III. 31. számú leiratában a dóm 1881. évi költségvetését kérte, amelyet a káptalan június 8-án nyújtott be a püspökhöz: „Miután a káptalan ezen miniszteri leiratból is újra meggyőződött a nm. Ministeriumnak elhatározott szándékáról székesegyházunk restaurálását foganatosítani, hogy ezen célbavett restaurálást illetőleg biztosabban és kellő szempontot nyerve járhasson el, a káptalan legújabb, különösen a miniszteri leiratban szintén említett földrengés alkalmával is indíttatva érezte magát a székesegyház épületét minden érdekkörön kívül álló szakértők által megvizsgáltatni, megtudandó, valljon e romboló vész volt-e és mily hatással a székesegyháznak boltozatára szintúgy mint falaira? A három szakértőnek (Szántó, Gianone, Lerch) tisztelettel mellékelt véleménye egybehangzólag kizár minden aggodalmat akár roskadási, akár beomlási veszélyre nézve. Ezen szakértői biztosításból kiindulva a káptalan, mely kezdettől fogva mindig a székesegyháznak, lehetőleg úgy, amint az van, belső dekorálását hangsúlyozta, természetesen fennállhatásának biztosítása mellett, tőle telhetőleg védekezik minden oly kísérlet ellen, mely a mostani alakjában és általában nagyszerűnek tartott és a hívők részéről vallásos kegyelettel övezett külsőleg oly változtatását célozná, mely nem annyira a biztosítás és díszítés, mint inkább a demolitio szinét viselné magán vagy ennek költségeit okozná; és mely sem a restaurálási munkálatok, sem a költség mennyiségének hőtárolósát biztos kilátásba nem helyezvén . . . "

133 Az 1880 őszén bekövetkezett földrengés váratlan alkalmat nyújtott arra, hogy a kultuszminiszter és a püspök aggodalmát fejezhesse ki a székesegyház jövőjét illetően, de az ellentábort képviselő káptalannak is kedvezett abban a tekintetben, hogy bebizonyíthassa az átépítés mellett szóló érvek ingatag természetét, (me a semleges álláspontot képviselő három építész vizsgálati eredménye: Szántó Antal pécsi építőmester 1881. május 31-én kelt véleménye szerint a földrengés az épületben nem okozott károkat. A padlásfalakon talált ugyan jelentéktelen repedéseket, de ezek már öt évvel korábban is láthatók voltak. Egyik fal sem mozdulhat a többitől függetlenül, a boltozat sem, amely magas ívű és csak 4—9 hüvelyk vastag. Ennélfogva a boltozat semmi esetre sem nyomhatta ki a hajó falait, bár ezek valóban kitérnek a függőleges irányból. Feltételezi, hogy már így épültek, mert a később emelt külső falak függőlegesek, s a boltozatokon repedést nem állapított meg. Megemlíti, hogy a székesegyházat gyermekkora óta ismeri, mert a Pollack-féle átépítésnél apja kőfaragóként dolgozott.

1134 A második vizsgálatot az 1881. június 2-án kelt jelentése szerint Gianone Ágoston pécsi okleveles építőmester, Gianone Péter testvéröccsének fia végezte. Az épület belsejében a falakon és a boltozaton kisebb repedéseket észlelt, de ezek