Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Boros László: A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története

Pollack pécsi tevékenységéről szót sem ejtve az egész átépítést Gianonenak tulajdonítja, továbbá Windisch építészt az apostolszobrok készítőjeként ismeri. Ugyanakkor a déli főfal kihajlását a boltozat folyamatos terpesztésével magyarázta, s ezzel a székesegyház stabilitása körüli kételyeknek, vitáknak is alapot szolgáltatott. Scitovszky utóda, Girk György püspök még nem tudhatta, hogy a közvélemény által magasztalt, teljes díszében álló székesegyház fényét egy újabb szemlélet érvei homályosítják majd el, de az őt követő Kovács Zsigmond püspököt már foglalkoztatták a Henszlmann által felvetett problémák. A székesegyház megerősítésére szánt anyagi erő rendelkezésre állott. A neoaquistica commissio által megállapított egyházi birtokok a török hódoltság után a Lipót-féle nova donatio révén kerültek vissza az egyházmegye tulajdonába. A donatio a székesegyház részére a felosztandó terület egynegyedét állapította meg, s számára az erdővel borított hegyvidéket jelölték ki.

1-" A fakitermelés is jól jövedelmezett, majd a mecseki szénbányák feltárását követő évtizedek egyre fokozódó szénfelhasználása jelentős tőkéhez juttatta a bányaterület tulajdonosát. A bérleti díjakból felhalmozódott pénzösszeget az egyházmegye egyéb beruházásaira nem fordíthatták, s mint várható volt, Ferenc József később a székesegyház építkezésének számadásait ellenőrzésre bekérette.

121 Ilyen körülmények között vette át hivatalát Dulánszky Nándor püspök (1877—1896), aki egy esetleges újabb devalváció kockázatát nem vállalhatta, s kényszerhelyzetéből az építkezés jelentette a legmegfelelőbb kiutat. Dulánszky tudta, hogy ehhez megfelelő érvek is kellenek, amelyek között a gazdasági okok a közvélemény előtt nem tárhatók fel és nem is lennének hatásosak. Ezért legfőbb indokként a Henszlmann statikai megállapításai nyomán fenyegető katasztrófát helyezte kilátásba és hangot adott az ugyancsak Henszlmanntól eredő esztétikai kifogásoknak is. Hogy Dulánszky püspököt nemcsak a boltozat problémája, hanem egy teljes új jáépítés gondolata foglalkoztatta jelzi az is, hogy püspöksége kezdetén európai körútra indult, hogy a német és olasz román kori bazilikákat tanulmányozza.

1

'

0 Az átépítésre vonatkozó tervét korábbi kapcsolataira alapozta. Sokáig Bécsben nevelkedett és teológiai doktori címét is itt szerezte, majd pesti káptalanságától hivatali előmenetelében gyorsan emelkedett. Tanulmányi felügyelő, azután egyetemi tanár, s 1873-ban a közoktatásügyi minisztériumban tanácsosként működött, innen rövidesen esztergomi kanonokká, 1875-ben székesfehérvári püspökké nevezték ki. Pécsi püspökségének második évében, 1878-ban bécsi kapcsolatai révén meghívta Friedrich Schmidt Európa-hírű építészt, aki a helyszíni szemléje alapján a székesegyház tervezett átépítéséről szeptember 17-én Pécsett kelt jelentésében közölte véleményét a püspökkel. Schmidt szerint ,,a teljes helyreállítás majdnem újjáépítés lenne és olyan következményekkel járna, amelyek most át sem tekinthetők". Egyelőre a teljes restaurációtól el kell tekinteni, ami az összes anorganikus rész, tehát az egész déli front eltávolítását jelentené. Mivel a dóm nem maradhat jelen állapotában, ezért csak egy méltó belső díszítést javasol, azonban e munkát rendkívül nehezíti, hogy a nem eredeti boltozatokkal a formaegységet megzavarták. Megállapítja, hogy akár a román, akár a gót formarendszeren alapuló díszítőelemek egyaránt alkalmatlanok lennének, ezért a mai belsőre jellemző későreneszánsz formakincs látszik a legjobb megoldásnak. Hozzáfűzi, hogy amennyiben kívánják, később az épület külsejét is meg lehet újítani.' ''' Tehát eleinte Schmidtnek is a dekoráció a legfőbb gondja, s ellenez minden komolyabb beavatkozást. Majd váratlan fordulattal egy új bekezdésben szinte Henszlmann szavait halljuk viszont, amikor így folytatja: ,,E program technikai szempont-