Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Boros László: A pécsi székesegyház Pollack-féle átépítésének története

rajzok ügyében.

,s Miután kérésük eredménytelen maradt, augusztus 22-én újabb levéiben tájékoztatják a nagyprépostot, hogy a rajzokat a még Pesten tartózkodó új pécsi püspöknél, az idős Görgey Mártonnál gyanítják, aki a leendő székhelyén kezdődött építkezésekről kíván tájékozódni. Jelzik, hogy a rajzok nélkül nem haladnak a munkával.

59 1807. augusztus 31-én ismertették Koller 19-én kelt válaszát, amelyben tudatja a káptalannal, hogy a rajzok sorsáról nemsokára értesítést küld. Megemlíti, hogy Pollack javasolta az őrkanonoknak, hogy több munkást alkalmazzanak az építkezésnél. Ezután a káptalani gyűlés megállapította, hogy az alapokat már építik, azonban a kőfaragó a rajzok hiányában nem tud dolgozni.

f,() Természetesen csak a déli és a nyugati homlokzat elé emelt kulisszafal és az ekkor készült András kápolna (jelenleg Mór kápolna) alapjait kellett megépíteni, ami a bontásokkal együtt nem igényelt sok időt. Görgey Márton csak egy hónapig viselte pécsi tisztségét, ugyanis az idős, beteg püspök az előtt, hogy egyházmegyéje székhelyét elfoglalhatta volna, augusztus végén meghalt. Erről is tudósít Pollack az őrkanonokhoz, Paffán Ignáchoz intézett, 1807. szeptember 3-án kelt levelében, amely egyéb fontos információkat is tartalmaz. Pollack szerint az építkezést semmi sem gátolja, s a kőfaragó is rendelkezik a munkájához szükséges dolgokkal. Megtudjuk tőle, hogy pallérjához, Leitl Józsefhez rokoni kapcsolat fűzte. Továbbá e levele világít rá, hogy miért távozott, oly hirtelen Pécsről július 24-én. Sajnos a levélnek csak latin másolatát ismerjük, amelyet Szőnyi Ottó fordításában közlünk: „Főtisztelendő Örkanonok Úr! örülni fogok, ha Főtisztelendőséged egészségéről értesülök és ha a megkezdett munkában annak rendje szerint előrehalad. Minthogy néhány hét óta sok minden megváltozott, Uraságod könnyen beláthatja, hogy Pécsre nem jöhetek előbb, míg a káptalan nem óhajtja, mert ha a püspök úr életben maradt volna, nem lett volna szükséges, minthogy e hó közepén vele volt szándékom leutazni. Amint mondtam, csak a káptalan különös óhajára fogok lejönni. Közben a kőfaragónak mindene megvan, amire szorul és az építést misem akadályozhatja, hacsak a káptalan önként abba nem hagyja, amit azonban, míg Uraságod az örkanonok, nem hiszek. Rokonom Leitl minden jót ír nekem és e jókért Uraságodnak köszönetet mondok. Uraságod gondolja meg, hogy én a szerződésszerű járandóságomból első alkalommal csak 200 forintot, második alkalommal csupán udvaratlanságokat kaptam. Most is a megjáró összeget követelem és ezennel kijelentem, hogy a káptalan a szerződést első utam alkalmával semmiképp sem tartotta meg. Ezenfelül azt hiszem Uraságodnak fel kell tárnom nézeteimet afelől, hogy miként lehetne ügyünket az egész káptalan megelégedésére rendezni; nevezetesen, úgy tűnik nekem, hogy a megállapított 2000 forintot óriási kincsnek tekintik, biztosíthatom főt. Uraságodat, hogy én abban semmit sem találok, hanem az épületben, amelyhez igen nagy kedvem van. Először tehát: hogy a tervek a káptalannak átadhatók legyenek és a 2000 forint elmaradhasson (azt hiszem ez a legnagyobb akadálykő), úgy vélem, következő tervemet nem kellene visszautasítani. Tudniillik a káptalan terveimért fizet bizonyos megállapítandó összeget díjazás címén és valahányszor Pécsre jövök, 500 forintot. Én azonban csak akkor jövök, amikor a káptalan azt szükségesnek tartja, ha pedig önként jövök, semmit sem fizet. Ezekből következik, hogy a fix fizetés megmentődik, utazásom pedig a körülményektől és