Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Babics András: A 18. századi úrbéri viszonyok a dárdai uradalomban

A 18. SZÁZADI ÚRBÉRI VISZONYOK A DÁRDAI URADALOMBAN BABICS ANDRÁS A magyar parasztság sorsában a 18. században olyan nagy változások mentek végbe, amelyek a feudalizmus végéig jellegzetesek és mindvégig nyomokat hagytak egész népünk életében. Ezek a változások mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben éles kontrasztokkal tűnnek fel előttünk, ugyanis történészeink már sokoldalúan és minden rendű világnézet oldaláról megvilágították.

1 A bonyolult kérdéshalmaz, amely a 18. századot együttvéve jellemzi, a paraszti élet vetületében legjobban az úrbéri problémák terén domborodik ki előttiünk. Ezt a témakört Baranya megye délkeleti területén vizsgáljuk. Az 1767. évi úrbérrendezés messze meghaladja a részleges rendezések színvonalát. Gyakori az a szemléleti mód a társadalom életét figyelemmel kísérők között, hogy a nagy fordulatokat jellemző időszakok megindítását néhány kiugró egyéniség érdemeinek tekintik; így kap nagy szerepet Mária Terézia királynő az egyetemes úrbéri szabályozás vonatkozásában, aki úgymond „alattvaló szeretetére aspirált" és asszonyi szíve melegével akart gondoskodni jobbágyairól. Nyilván meg kell engednünk, hogy léteztek a királynőben effajta elgondolások és érzelmek is, hiszen erre számos utalásunk van életéből, cselekedeteiből egyaránt, de a Habsburg-királyok sorában nem nevezhetnénk Mária Teréziát kiugró egyéniségnek, ha időszerű cselekvéseit csak kegyes érzéseivel magyaráznánk. Bőségesen szerzett ismereteket a jobbágyság helyzetéről, a honvédelmi adottság gyengüléséről és azt is látta, hogy a folyamatot meg kell állítani, különben az ország a leggyengébb hatalmak sorába süllyed. Az is világossá vált, hogy a feudalizmusnak abban a szakaszában pénzt és katonát mindenekelőtt a parasztságtól várhat. Következésképpen a paraszt és a földesúr viszonyát rendezni kell. A jobbágyság elkeseredése, továbbá jobbágy megmozdulások különösen a Dunántúl déli megyéiben: Baranya, Vas, Zala megyékben voltak észlelhetők. A török uralom után Baranya elnéptelenedett terület, igen kisszámú paraszttal, némi iparoselemmel. Mindenütt szembetűnően szétmorzsolódott gazdasági szerkezet; mindezek pótlásáról, kiegészítéséről, újjászervezéséről gondoskodni kellett.

2 A hajdani uradalmak egykori tulajdonosai sok esetben nem is voltak már jelen. A régi tulajdonjogok igazolása az úgynevezett „Újszerzeményi Bizottság" (Neoacquistica Commissio) előtt ment végbe, s ez legtöbb esetben nem is járt sikerrel. Végeredményben tehát az államhatalomnak kellett kézbevenni az újjászervezés ügyét. A maga módja szerint, helyzetéhez és érdekeihez viszonyítva, ezt meg is oldotta.