Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában

lönféle egyházi javadalmakat élvezőket zsinati határozatok, pápai rendeletek kötelezték arra, hogy jövedelmeik aránya szerint járuljanak a költségek fedezéséhez. Magyarországon az ilyen adóztatások a 13. századtól kezdve fordulnak elő. A legkorábbi erre vonatkozó kimutatások viszont csak az 1274. évi II. lyoni zsinaton elhatározott gyűjtés eredményéről maradtak fenn. Ezek az iratok részletesebb adatokat, vagyis hogy ki, mennyivel adózott, nem tartalmaznak, csak a gyűjtés végső eredményét ismerhetjük meg belőlük.

11 A zsinat határozatai alapján és a fe nnmaradt vonatkozó iratokból viszont jól megismerhetjük a tizedgyűjtés adminisztrációját és számos nehézségét. A zsinati határozatok szerint' hat éven át kellett mindennemű egyházi jövedelemből tizedet fizetni a keresztes hadak költségeire és a Szentföld fölsegélyezésére. E határozat alapján a pápa bullával küldte követét hazánkba. A pápai bulla részletes utasításai szerint minden egyházmegyében az ottani püspök vagy helyettese tanácsára két teljesen megbízható, alkalmas egyént kellett választani, akik majd a tizedeket behajtják. A pápai követ (= nuncius), mint fő tizedszedő (= kollektor) az országot járta, és ellenőrizte, irányította a helyi megbízott tizedszedőket (_= szubkollektor).

8 A tizedgyűjtés történetéhez a későbbiek folyamán még visszatérünk. Figyelmünket most az 1332-ben elindított gyűjtés fennmaradt irataira irányítsuk." Az egy évtizeden át tartó tizedszedő és egyéb jövedelmeket begyűjtő magyarországi pápai követjárás fennmaradt iratai közül számunkra a legjelentősebbek Berengar fia Jakab által a pápai kamara elé terjesztett elszámolások, melyek a tizedgyűjtés kezdetén elhunyt Rajmund legátus iratait is tartalmazzák. A hiányai és íráshibái ellenére is megbecsülhetetlen értékű lajstromot a Vatikáni Levéltár ,,Rationes collectoriae in Hungária 1317, 1332—1337. Nr. 183" jelzetű kézirata tartalmazza. A tizedlajstrom a nagyalakú kötet kb. 160 sűrűn teleírt oldalát tölti ki. Az 1332-ben elindított tizedgyűjtésről fennmaradt iratanyag legfontosabb és legtekintélyesebb része voltaképpen egy pénztárkönyv, vagy pontosabban egy pénztárkönyvgyűjtemény másolata. Benne egyházmegyénként, káptalanonként és végül főesperességenként csoportosítva találjuk a tételesen felsorolt befizetéseket. A gyűjtés ekkor is több éven át folytatódott, csakúgy, mint a korábbi tizedgyűjtések alkalmával. így az egyes adózók (egyházi személyek) több alkalommal is szerepelnek a kötetben. E lajstromhoz csatlakozik az ugyancsak a Vatikáni Levéltárban őrzött kéziratos füzetecske ,,Rationes collectoriae Nr. 184" jelzettel. Ez utóbbinak legérdekesebb része az esztergomegyházmegyei tizedeket tartalmazza, azokat, melyeket még a korán elhunyt Rajmund gyűjtött. Ez a kéziratos füzetecske egy azon számos jegyzék közül, melyekből a pápai kamaránál a kollectorok számadásait egy kötetbe másolták. A két kézirat egybevetésével felismerhetjük a másolás folytán elkövetett hibák számos típusát. A másoló ugyanis a fősúlyt nem a helységnevek, hanem a fizetett összeg pontos lejegyzésére helyezte. Ugyanakkor a kollektor követek jegyzékei is másolással készültek. A magyar szubkollektorok eredeti jegyzékei bizonyára az akkori ortográfia szerint, helyesen tartalmazták a hely és személyneveket. A francia kollektorok azonban már magyarul nem, vagy talán csak igen keveset tudtak. Az általuk sok hibával lemásolt szövegen a pápai udvar Írnokai már csak továbbrontani tudtak.

10 Mindezeket el kellett mondani, hogy a sokszor szinte felismerhetetlenségig romlott helynevek ortográfiájának rendszerét, és a lehetséges és a valószínű hangzó, ill. betűcserék szülőokát felismerjük. Ugyanis csak ezek ismeretében lehetséges a jegyzék feldolgozása a helytörténetírás számára.

11