Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában

Mielőtt témánkban továbbhaladnánk, illő, hogy megemlékezzünk arról, aki a tudományos világ számára a tizedjegyzékeket tartalmazó vatikáni kódexet először feltárta. Megemlékezésünkhöz Fejérpataki László írását vegyük csekély stiláris változtatással és némileg megrövidítve.

12 ,,

Koller József, a pécsi püspökség történetének megirója volt úgyszólván a legelső, aki e becses forrással közelebbről megismerkedhetett. Püspöke, Klimo György megbízásából a vatikáni titkos levéltárban kutatásokat eszközölvén akadt rá e jegyzékre és annak nagy részét lemásolta. Ő hívta fel erre kora történetíróinak figyelmét. Ennek eredménye az lett, hogy az egyes egyházmegyék iparkodtak a terjedelmes lajstromot, melynek kiadására Koller erősen készült, legalább másolatban megszerezni. A kiadás azonban egyre késett. Koller átadta másolatát kora történetíróinak, így a többi között Pray Györgynek is. Ő ezt az alkalmat megragadta arra, hogy egy készülőben lévő munkájába abból egy részt beleiktasson. így a veszprémi tizedeket közölte anélkül, hogy a forrást megnevezte volna (Pray: Diatribe in dissertationem historico-critico de S. Ladislao Hungáriáé rege. 1777. 232-264). Koller ez eljárást méltán rossz néven vette, és ezért Prayjal neheztelését éreztette is. Két év múlva Pray egy munkájában - most már Koller beleegyezésével — közzétett egyes részeket a kalocsai és a váradi tizedekből, és előbbi eljárásáért Kollert megkövette (Pray: Specimen Hierarchiáé. 1779. II: 139-en e jegyzet olvasható: »Communicavit haec mihi RR. D. Josephus Koller canonicus Quinque-ecclesiensis, qui décima pontificia opus molitur. Quare si forte ferret aegre, quod decimam diocesis Vesprimiensis illico inconsulto vulgavi, factum infectum volo<<). A tizedlajstrom felfedezője Koller, csak évek múltán tette közzé a pécsi egyházmegye tizedeit (Koller, História Episcopatus Quinqueecclesiarum II. 1782. p. 356-460)." * * * A papság által fizetett jövedelemtized pénzértékének, ezen keresztül a tizedfizető papság gazdasági és társadalmi helyzetének felméréséhez meg kell ismerkednünk az egyházmegyénk területén az 1330-as években használatos pénznemekkel.

1

'' Leggyakrabban a báni dénárral találkozunk. Ennek latin neve banális. Ritkábban fizettek a kis bécsi dénárral (parvus viennensis), melyből kettő ért egy báni dénárt. Nagyobb pénznemek voltak az öt báni dénárt érő garas (grossus), és a nyolc garast, vagyis negyven báni dénárt érő penza (pensa), melynek neve a ,pénz' szavunkban él. Az összesítéseknél és a legnagyobb jövedelmek tizedeinél a Pécsi Márka (Marca Quinqueeccl.) szerepel. Ez hat penzát ért, ezért hatpenzás márkának is nevezték, hogy megkülönböztessék az ország egyéb helyein használatos márkától. Országosan legelterjedtebb a Budai Márka volt. Ez hét penzát ért. Nálunk Pécsett és a környéken viszont csak a hatpenzás márkával számoltak, A pécsi márka számítási kulcsa a következők szerint összegezhető: 1 pécsi márka — 6 penza = 48 garas — 240 báni dénár = 480 kis bécsi dénár. Báni dénár. István szlavóniai bán a fennhatósága alatt álló pekreci kamarában 1255 körül különlegesen jó dénárt kezdett verni. A bán pénzeit még hetven évvel később is, mint a régi jó báni dénárok mintaképeit emlegették. Károly Róbert, aki 1301 óta — rövid megszakításokkal — állandóan birtokában tartotta Szlavóniát, az országban használt egyéb pénzekkel szemben különös előszeretettel karolta fel a jó súlyú, értékes báni dénárokat. A bánságban készült pénznek ugyanis, az ország többi kamarájában vert pénzzel szemben vitathatatlan előnye volt a méret-(súly) pontosság, így nem volt szükség azok mérésére, tehát a pénzforgalomban számlálva lehetett vele fizetni. 1323-ban Károly Róbert az egységes királyi pénzverés mintájául vette a báni pénzverést. Ettől kezdve báni dénárnak neveztek minden olyan pénzt, melyet ennek értékében és pontosságában vertek. A Magyarországon vert dénárokkal szemben a valódi, a szlavóniai bán által vert dé-