Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Timár György: Pécs egyházi társadalma Károly Róbert korában

Anjou-kor első 32 évéből az emlékeknek egyharmada nem jelent meg n/omtatásban. Ez az arányszám egyre romlik, ahogy közeledünk a török időkhöz. Ugyanez elmondható a magyar történelemkutatás azon forrásairól, melyeket nem a hazánkban, hanem külföldön, elsősorban a vatikáni levéltárban őriznek. A vatikáni források, melyek a korábbi évszázadokból éppen csak csörgedeznek, az avignoni korszak kezdetétől (1305) egyszerre ontani kezdik történelmünk - elsősorban egyháztörténelmi vonatkozású - emlékeit. A kor, amellyel foglalkozni kívánok, Károly Róbert kora. Egyházmegyénkben ez három püspök működésével esik egybe: Széchy Pál, Péter és Kórógyi László pécsi püspök idejével. Az időhatárokat nem lehetett épp ezért 1301. és 1342. évvel megvonni, vagyis Károly Róbert országunkba érkezésének és a király halálának évszámával, hanem ésszerűen ki kellett egészíteni Széchy Pál és Kórógyi László püspök működésének egész idejével. Az így kialakuló valamivel több mint fél évszázad bemutatása nem lehetett teljesen egységes. Ez a források jellegéből és szórtságából adódik. Például az oligarcha Kőszegi család tagjai két alkalommal foglalták el Pécs városát a püspökvárral együtt. Az első megszállásnak még pontos évszámát sem ismerjük (1284-re tehető). Egy 1291-ben kelt oklevél párszavas megjegyzése tudósít róla mindössze: ,, . . . quando avi nostri in expugnatione castri Qu. fuissent . . . "'' Második megszállását ezzel szemben részletesen ismerjük egy korabeli periratból és a vele kapcsolatos tanúkihallgatási jegyzőkönyvből. — Hasonló eltolódással találkozunk például Péter püspök életével kapcsolatban is. Püspökségének kb. 9 évéből szinte csak az első évek küzdelmei ismertek. Ezt követőleg forrásaink pár évre elnémulnak, és mindössze élete végéről árválkodik néhány majdnem hogy jellegtelen adat. Ugyancsak számolhatunk az adatok esetlegességével minden esetben, aká

r személyekről, akár eseményekről, akár intézményekről, vagy bármi másról kívánjuk forrásainkat feltárni. A pápai követjárásokról fennmaradt emlékekkel kapcsolatban adataink sűrűsödnek. A pápai követek közül egyesek diplomáciai küldetésben jártak/

1 mint ßoccas/no Miklós az 1301-1302., vagy Gentilis az 1308-1311. években. Különféle kollektori (adóbegyűjtő) tevékenységgel megbízott követek küldése is gyakori volt. A diplomáciai küldetésben járó pápai követségek költségeinek fedezésére is vetettek ki adókat az ország papságára. Ezeket az adókat már a követjárás idején igyekeztek behajtani. Gentilis bíboros azonban oly fényes udvart állított össze, hogy követségének tetemes költségeire kivetett adók a bíborosnak 1312. október 27-én Avignonban bekövetkezett haláláig nem folytak be mind. Ennek, és a szentszék szükségleteinek fedezésére kivetett új adónemeknek a begyűjtésére XXII. János pápa Szebeni Rufinuszt küldte hazánkba.•' Különös jelentőségű az az iratanyag, mely az 1332-ben megkezdett pápai tizedszedés kollektoraitól maradt fenn. Érdemes a tizedgyűjtő nunciusok munkálkodása mellett bővebben elidőznünk, mivel e dolgozat adattárának legértékesebb forrását nyújtják e követek elszámolásai. A 11. század óta az egész keresztény világot megmozgató nagy eszme, a Szentföld felszabadítása az iszlám hatalma alól, majd megoltalmazása a folyton megújuló támadásoktól a keresztes hadak meg-megújított toborzásain túl hatalmas pénzösszegeket is felemésztett. Az egyháziakat, vagyis a püspököket, a káptalanokat és a plébániai papságot, ugyanígy a szerzetesrendeket és általában a kü-