Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

lálkozhatunk az 1710. évi pestis után néhány hónappal, amikor az újabb járvány esetleges behurcolásáért már előre őket vádolták. Ez a gyűlölet sugárzik 1713-ban az Egészségügyi Tanács több intézkedéséből is. Megbüntették őket, mert a római katolikus szertartás szerint tartott nyilvános engesztelő imáktól tartózkodtak. Ezért pénzbüntetést szabtak ki rájuk, nyilvánosan megbotozták, majd a kórházba küldték őket. Az utóbbi helyen, bibliai hasonlattal élve: mint Dániel az oroszlánok barlangjában, vagy a három ifjú a tüzes kemencében, életben maradtak a pestis végéig. Akkor belekötve egyik-másik rác indokoltan kitörő kisebb átkozódásába, valamennyiüket 100 botütésre és a városból való kiűzésre ítélték. Az utóbbi ítéletet a város tanácsa bizonyára nem hajtatta végre, az Egészségügyi Tanácsban ülő papok pedig semmit sem tehettek. A városba kellett a dolgos kéz: a segédmunkás az iparosoknak, a mezőket és a szőlőket is meg kellett művelni. Ilyen munkára a rácokon kívül akkor még kevés volt a zsellér. A rácokra a korabeli írásokban sok rosszat szórnak, egységesen elítélni azonban nem lehet őket. Egy részük a török alatt itt élt, más részük az évszázadok óta megszállt balkáni területekről menekült a már felszabadult magyar földre. Kevert görögkeleti, bizánci-szláv és törökös műveltségükkel nehezen tudtak beilleszkedni a barokk műveltségű nyugat-európai feudális rendszerbe. A számukra sok tekintetben újat és ismeretlent ők is nehezen fogadták el. Kultúrájuk védelmére és megőrzésére Pécsen, a Budai kapun kívül rác iskolát is tartottak fenn. A 18. század elején a Városi Tanács pénztári anyagában nem ritka a szerb nyelven, cirill betűkkel írt számla, bizonyságául annak, hogy a római katolikussá lett iparos egykor még a rác iskolában tanulta a betűvetést és az új vallása latin betűit nem tanulta meg. A rác iskolába járhatott az is, aki a pestiskórház második beszerzési füzetét vezette. A rácok kiűzésére radikális intézkedést csak három évtizeddel később, 1743-ban hozott a Városi Tanács, a minden más felekezetet elfogultan üldöző gróf Berényi Zsigmond (1739—1748) püspöksége idején. A határozat latin szövegét magyarra fordítva közöljük. „Egyhangúlag megszavaztuk, hogy ezután sem rácokat, sem más felekezetű embereket ebben a városban piacnapok kivételével meg nem tűrünk. Ebben a helységben három napnál tovább nem lakhatnak, három nap után innen máshová menjenek."

11

" A magyar jobbágy helyhezkötöttsége miatt ekkor még nem hagyhatta el a faluját, ugyanakkor a németek bevándorlása Magyarországra fokozódott, velük már pótolni tudták a vallásukhoz ragaszkodó elüldözöttek helyét. A bevezető fejezet végén köszönetemet fejezem ki Móró Mária Anna levéltárosnak, amiért az 1713. évi járvány és azzal együtt Keller seborvos hagyatéki iratait a rendelkezésemre bocsátotta. Kele Pál és Timár György lelkészek a pestises évek halotti anyakönyveit keresték ki a részemre. Az ő szívességüket is köszönöm. A kórtörténeteket és a jegyzőkönyvet az események könnyebb áttekintése érdekében idő szerinti rendben összevontuk. A szedésük alapján külön lehet választani őket: a kórtörténetek anyagát rövid sorokban, álló, antiqua betűkkel szedték, a jegyzőkönyv anyagát dőlt, kurzív betűkkel.