Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány
az orvostól a gyógyszerek receptes rendelését. Kérte továbbá, ne vegyék rossz néven, ha a kiadott orvosságok árának a rendezését kéri, de másként nem tudja magának biztosítani a mindennapi élelmet. 7 "' Von Minzenriedt a rekvirálással valóban nem a leghelyesebben biztosította a kórház számára a gyógyszereket. Lépésével súlyosan megsértette a gyógyszerészek és az orvosok között hagyományos jó viszonyt. Megsértette a pestisesek ápolását vállaló seborvost is, amikor egy előírt gyógyszerelés végzésére kötelezte. Ugyanokkor a Pécsen még új embernek tekinthető, a gyógyszerkészletén kívül más tőkével még nem rendelkező Malathot hónapokra megfosztotta volna a megélhetésétől. A tanács az így előállt kényes helyzetet bölcsen oldotta meg: a seborvos minden beteg részére személyre szólóan írta meg a receptet. A gyógyszerész a rendelt orvosságokat összeállította és kiadta a kórháznak. A gyógyszerek kiszolgáltatását a sebész igazolta. (Egy-két esetben a mindenhol visszaélést gyanító fráter Drusineczcel külön is igazoltatták a neki felírt gyógyszerek elfogyasztását.) A gyógyszerész az egyes személyeknek kiadott gyógyszerek árát összegezte, ezeket jegyzékbe foglalta és benyújtotta az Egészségügyi Tanácsnak, az a rendelkezésére álló pénzkeretből kifizette a gyógyszerészt. A pénzügyi nehézségek néha késleltették a rendezést. Mint említettük, a gyógyszerész utolsó követelését 1714 februárjában elégítette ki a Városi Tanács.' 0 A gyógyszerek egy részéről tudjuk, mit tartalmaztak, mint pl. a Spiritus vini camphoratus, a ma is használt kámforos bedörzsölő szesz volt. Többségüknek az összetételét, régi szakkönyvek hiányában nem tudtuk megállapítani. Ilyenek pl.: Ung. aegiptiaci (egyiptomi kenőcs); Mixtúra Cordialis (a szívre ható valamilyen keverék, ezt minden betegnek adták); Emplastrum Spermatis Ranarum (béka ondó tcpasz, valóban azt tartalmazott-e? — nem tudjuk). A pestises bubók kifakadását siettették vele. Oleum Antipestilentiale (olaj a pestis ellen); Pest őszig (pestis ecet) stb. Hogy mindent megadjanak a pestiseseknek, amit a kor orvostudománya nyújtani tudott, a bentfekvő betegeknek az orvosságok mellett amulettet is rendeltek. A szakácsnők A pestiskórház személyzetének a létszámában két szakácsnő is tartozott. Augusztus 7-én, az Egészségügyi Tanács első ülésén úgy döntöttek, hogy a kórház lelkészei a szolgájukkal és a szakácsnőjükkel együtt élelemre napi 75 dénárt kapnak. (Akkor még számítottak a kapucinusok hitszónokára is, nemcsak a ferencesekére.) Ezenkívül a két papnak ígértek még minden napra két pint bort, és a szolgának, a szakácsnőnek közösen ugyanannyit. Két nappal később a lelkész mellé Bulburga Millerint fogadták fel szakácsnőnek. Az élelmen és a napi egy pint boron kívül havi 3 forint fizetésben egyeztek meg vele. Millerné főzött a seborvosnak is. , Augusztus 11-én leszerződtették a betegeknek főző szakácsnőt is, Eva Catharina Gangenbergint. Ugyanazt a javadalmat kapta, amit Millerné. Gagenbergné korábbi életéről semmit sem tudunk. Lehet, hogy azelőtt a pestis elől elmenekült családok egyikéné! szolgált és kenyér nélkül maradva, a sírásókhoz hasonlóan őt is a nyomor kényszerítette a kórházi állás elfogadására. Ezt a feltételezést az is alátámasztja, hogy a városban sem neki, sem a leányának nem volt lakása. Gangenbergné leányának a helyzetével augusztus 13-án foglalkozott az Egészségügyi Tanács. A leány akkor már önként bent dolgozott a pestiskórházban : OT anyjának segített és felszolgált.
