Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

Temetés, a meghaltak száma A pestiseseket még a haláluk napján, a régi, általános szokás szerint éjjel temették el. A város könyékére menekültek közül is sokan meghaltak. Akiket egyedül, bujdosva ért a halál, később jutottak a temetőbe. A jegyzőkönyv is említi, hogy a sírásók még november közepe után is találtak a környéken halottakat. Sajnos, a szeptember 18-a után meghaltak temetéséről semmi feljegyzést sem találtunk; a Plébánián sem írták be őket a Halotti anyakönyvbe. A pestisben elhunytakat is szentelt földbe kellett temetni, de az iratok a temető helyét nem említik. A 17. század végén és a 18. század elején a Szigeti külvárosban csak a mai Alkotmány utcától északra volt temető, a Pannónia Sörgyár nemrég épült Pepsi-üzeme és a tőle keletre még álló néhány öreg ház helyén. '

s Ezt a? öreg temetőt 1836-ban parcellázták fel, a sírokból a csontokat a külváros új temetőjébe vitték át.

69 Az új telektulajdonosok a kihantolásokat nem végezték lelkiismeretesen, mert a Pepsi-üzem alapozásakor több helyen bolygatatlan sír került elő. Az építkezés földmunkáit figyelve tömegsírt nem találtunk. A koporsókat asztalosok készítették, 1713-ban 80 darabot számláztak a városnak. A mesterek közül Gabriel Schiller 56 ,,Raichlade"-nak nevezett, valószínűleg egyszerűbb koporsót gyártott, a saját „fájából". Az egyik számla szerint ebből 6 darabnak 1 forint 25 dénár volt az ára, tehát darabjáért 21 dénárt kért. A másik koporsótípus a „Todtentruche" volt. Ebből Schiller 11 -et készített, darabját 75 dénárért;

70, 71 Nicola Visier ugyanebből 13-at számlázott, egyenként 28 dénárjával. Az árkülönbözet abból adódhatott, hogy Schiller a fa árát is felszámította. Az itt közölt iratok tanúsága szerint 1713-ban Pécsen 86-an betegedtek meg pestisben. Közülük 70-en haltak meg, tehát a megbetegedettek 80%-a, 16-an meggyógyultak. A város akkori lélekszámát nem tudjuk pontosan. A Rákóczi szabadságharca idején elmenekültek 1713-ra már nagyrészt visszajöttek, ezért feltételezzük, hogy a városban mintegy 3000 ember lakott. Ha a feltételezésünk helyes, akkor a lakosság 3%-a betegedett meg és 2,5%-át vitte el a pestis. A többször említett 1665. évi londoni pestis idején az 1 millió 200 ezer lakosú városban sem a megelőző intézkedések végrehajtása, sem a betegek gyógykezelése nem volt olyan szervezett, mint a jóval kisebb lélekszámú Pécsen, ezért ott kb. 40—70 ezren haltak meg. Ha 50 ezerrel számolunk, a londoniak 4%-a halt meg. A fenti következtetéseket Pécs lélekszámának a bizonytalansága miatt fenntartással vonhattuk csak le. A gyógyszerek A török kiűzése után Johann Baptista Seiz volt az első patikárius Pécsen. Baranyai Aurél szerint Seiz katonagyógyszerész volt.

73 Patikáját a Széchenyi tér és a Jókai tér északi sarkán, a mai Jókai tér 2. sz. és Széchenyi tér 2. sz. ház portáján akkor álló házban nyitotta meg.''

1 Az 1713. évi pestis idején már Simon Frantz Malath vezette a gyógyszertárat. Malath a pestis kitörése utáni napokban levelet írt az Egészségügyi Tanácsnak, amelyben a gyógyszerek rendelésének a szabályozását kérte. Erre az adott okot, hogy nemsokkal a levél írása előtt megjelent Malath gyógyszertárában von Minzenriedt doktor és elrekvirálta a pestiskórház számára szükséges gyógyszereket. Receptre semmit sem írt fel és azt is közölte, hogy a foglalás még megismétlődhet. Ugyanakkor a felcser az orvos által előírt orvosságokat nem akarta beadni a betegeknek. Malath recept nélkül nem tehetett semmit sem, ezért a betegek érdekében is kérte az Egészségügyi Tanácsot, hogy kívánják meg