Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

nyugati szlovák nyelvterületről sodródott Pécsre. A teljes neve csehül írva Jan Kostelník lehetett. Sekrestyés volt-e a szülőföldjén? — mert a családi neve azt jelenti, vagy az elődei voltak azok? — nem tudhatjuk. A pestiskórház A város tanácsának az 1710. október 29-én hozott határozatát a járványkórház létesítéséről az 1713. év előtti pestisjárványoknál már említettük. Az építkezésekre 100 forintot meg is szavaztak. A pestisben elhunytakról egyedül a Belvárosi Plébánián őrzött halotti anyakönyv tájékoztat, az is csak szűkszavúan, ezért nem tudjuk, vittek-e ki valakit a kórházba. A Városi Tanács jegyzőkönyve említi Telesinek, a kórház céljára lefoglalt ház tulajdonosának a nevét is. Jonathan Edmund Thelessy de Tilonau''

1 német nemzetiségű volt. A nemességét 1700. december 13-án hirdették ki Baranya vármegyében, ahol az alispáni tisztet töltötte be.

55 Thelessy 1695-ben már háztulajdonos volt Pécsen.'

6 Háza a Belvárosban volt. Ehhez tartozott 50 hold szántó, 50 kapás szőlő, 30 kaszásnyi rét és egy elhagyott terület, ahová majort lehetett építeni. Az Idrisz baba türbéjévé visszaalakított épület 1710-ben már Szent Rókus kápolnája volt. Ezt a szentet a római katolikus hitfelekezet a 14. század közepe óta a pestises betegek egyik védőszentjeként tiszteli. Egy 18. század elején kelt írás szerint" Thelessy birtoka ettől a kápolnától nyugatra terült el, a domboldalon túl, az elhatárolt kis völgyben. 1710-ben ott már kórházzá alakítható ház állt. 1713-ban az Egészségügyi Tanács alakuló ülésén a Thelessy-féle majort már nem említik; ezért is valószínű, hogy 1710-ben nem létesítettek ott pestiskórházat. A közelben csak Kapucsy György énekes kanonok, pécsi plébános majorját vették igénybe. Ez a major a mai Alkotmány utca déli oldalán volt, a Rókus utcától keletre."

>s Drusinecz fráter, a kórház lelkésze egy hétig lakott benne, amíg meg nem betegedett a tanítványával együtt. 1713-ban, mint az Egészségügyi Tanács jegyzőkönyve írja, a pestiskórházat a püspök majorjában rendezték be. Ez, mint köztudott, a török kori dervis kolostor helyén létesült, a Szigeti kapu közelében. A kolostor templomát Nesselrodt püspök alakíttatta át római katolikus kápolnává. A püspök csak a helyiségeket engedte át a pestis idejére kórháznak, a berendezésről a város gondoskodott. Az ágyakat ácsokkal készíttették, összesen 5 új ágyról találunk számlát. Igénytelen kivitelűek lehettek, mert 1 pár ágyért 1 forintot fizettek.

59 Bruno Drusinecz, a kórház lelkésze már a pestis első hónapjában, augusztusban megbetegedett; felépülése után így emlékezett vissza kórházi kezeltetése idejére: „hosszú türelmem volt, amikor nyolc napon át fehérnemű nélkül feküdtem a fertőben . . . ; ... kemény türelmem volt, amikor több, mint 20 napig feküdtem a szalmában és éjszakákon át nem aludtam...; ...nagy türelmem volt, amikor naponta sokat sírtam a füsttől...; ...hosszú türelmem volt, amikor egész idő alatt csak marhahúst és birkahúst legeltem, hosszú türelmem volt, amikor igen gyakran csak zavaros bort ittam".

60 Ha ezt nyújtották a kórház zsémbes természetű lelkészének, jobbat más sem kophatott. Ágy és ágynemű nem juthatott mindenkinek. A kórházi kiadások jegyzékei szerint néha vettek pokrócot; lenvásznat is említenek, de abból szemfedőt varrtak a halottaknak, vagy tapaszt készítettek belőle.

1,1