Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

A nagy szükségben az elhunyt Keller házaspár takaróit és lepedőit is bevitték a kórházba. Mint említettük, ágyat is csak néhányat csináltattak. Valószínűleg ezekbe sem jutott szalmazsák, csak puszta szalma; ezért feküdt a fráter is csak szalmán. A személyzetből az a néhány ember, aki nem dőlt ágynak, vagy nem halt meg, mint Anrath, a seborvos, aki betegen is tovább gyógyított, a vörös szakállú Thomascovich, az egyetlen egészséges sírásó és a szakácsnő önként segítő leánya még abból az ellátásból is alig nyújthattak valamit, amit egy akkori kórházban megkívánhattak tőlük. A lázas, eszméletlen, tályogos betegeiket csak szalmán fektethették, pokróccal takarva. A tisztátalanságra jellemző, hogy a kórházi beszerzések között csak kétszer említik a szappant. Egyszer vettek egy oka súlynyit 19 dénárért és egyszer negyed okát (kb. : 31 dkg) 5 dénárért. Abban a korban azonban még otthon sem volt mindenkinek ágya. A szegények a városban is csak földre terített szalmán vagy favázas, szalmafonatos dikón aludtak, zsúfolt műhelyekben és más helyiségekben. Ágyneműje csak a módosoknak volt. A fertőzés terjedése ellen a kórházban is füstöltek. A kiadások jegyzékei szerint kedvelt füstölőszer volt a nedves puskapor és a dohány, de a gyógyszerésztől is vettek valami ismeretlen összetételű anyagot. Ezeknek a füstje könnyeztette meg a frátert és tette próbára a türelmét. Drusinecz panaszkodott a borra is. A barát, aki pedig jól érthetett az italokhoz, nem vette figyelembe, hogy augusztus végén és szeptember elején akkoriban már kevés romlatlan bor volt a pincékben. A Pécs környékén termesztett régi szőlőfajták bora még a múlt század második felében is könnyen romlott. Megfelelő biológiai és vegyészeti ismeretek hiányában a 18. században még a nemes borokat is csak nehezen lehetett betegség nélkül megőrizni az újig. A Rákóczi szabadságharc előtti 1701. békés esztendő és az 1707. háborús év borból származó kereseti adó összeírásaiból tájékozódás céljából az alábbi táblázatba kiírtunk néhány tételt. Az adatok részletesebb elemzése nem tartozik a tanulmányunk tárgyához, ezért csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a legtöbb bort mindkét évben novemberben és decemberben adták el, a legkevesebbet augusztusban és szeptemberben. Szeptemberre már kevesebb eladó bor maradt, az ára mégis alacsonyabb volt, mint augusztusban. (L. az 1. sz. táblázat.) 1, sz. táblázat Év és hónap Eladott bor, akó Átlagár akónként forint dénár 1701 augusztus 330 12 20 szeptember 77 11 80 november 813 6 96 december 815 7 26 1707 augusztus 89 10 •83 szeptember 30 10 00 november 311 3 81 december 410 4 20 A pestiskórház zavaros borát emlegető Drusinecz fráternek még akkor is jogos lett volna a panasza, ha a betegágyán pécsi bort kapott volna. A kórházi kiadások jegyzékéből viszont megtudtuk, hogy a pestis idején a személyzetnek járó bort kocsmából hozatták; olcsó lőre lehetett és pintes tételekben vették. Az átlagárat kiszámítva, a bor akója 4 forint 72 dénárba került volna. Ha ebből a kocsmáros hasznát is leszámítjuk, igazat kell adnunk a lelkésznek: csak rossz bort itathattak vele. Nagyobb tételben egyszer vettek csak bort a ,,sváb kocsmából", október 2-án.