Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: Az 1710. és 1713. évi pécsi pestisjárvány

mereteit ezideig senki sem védte meg. Az orvost hívó beteg mégis legtöbbször megnyugodott, hogy mindent megtett az egészsége érdekében; a hozzátartozókat sem szólhatta meg senki, mert mindent megtettek a rokonuk életéért. A 14. század közepe óta évtizedenként egyszer-kétszer támadó pestis elleni védekezésnek a 18. század elején már voltak eredményes módszerei. A járványok eredetéről és terjedéséről az orvosoknak még ekkor is csak ködös hiedelmeik voltak, de a gyógyító eljárásaikat is ugyanolyan zavarosaknak tartjuk. Viszont a bubós pestisben szenvedők elgennyedő nyirokcsomóinak és karbunkulusainak az érlelésére használt többféle tapasz és az elgennyedt gócok felmetszése kétségtelenül siettette a gyógyulást. A szájon át adott méregdrága orvosságok zömének a hatása vitatható; egy részüknek a szedése csak a csodálatunkat vívja ki, hogy a gyógyulásuk érdekében mitől nem undorodtak az emberek. A pestis megelőzésére a tapasztalatok alapján azonban már az előző századokban is eredményes intézkedéseket hoztak. Mint a besztercebányai adatok is bizonyítják, pestis idejére nemcsak egyes városokat, hanem királyi leirattal akár országrésznyi területeket is zárlat alá helyeztek. A városokon kívül a betegeknek pestis kórházakat létesítettek, a megfigyelteknek pedig karantént. Az elkülönítéssel elérték a legkitettebb személyek állandó ellenőrzését a karanténban. Aki pedig megbetegedett, a kórházban emberségesen kezelték és nem pusztult el otthon magára hagyatva, ha mindenki elmenekült mellőle. A török kor után Pécsen működő első orvos, akinek a nevét is tudjuk, Maximilian Joseph von Minzenriedt volt. Várható érkezését a Városi Tanács 1712. szeptember 7-én írt ülési jegyzőkönyve említi: ,,A városbíró úr előterjeszti azt, amit az érkező doktorral kapcsolatban a legfőbb püspöki kútfő akar; azt, hogy ennek a doktornak a város lakást rendezzen be 2 szobával, konyhával, pincével és istállóval". Megjegyzésként, éllel odaírták még: „Ennek a püspöki alkalmazottnak (»Bediente«, — jelenthet »szolgat« is) a város minél előbb adjon lakást". Szeptember 23-án a városbíró ismét jelentette a püspök szilárd elhatározását, hogy a város biztosítsa az érkező orvosdoktornak a lakást. A tanácsülés a püspök megérkezéséig és amíg az ide jövő orvos a vármegyétől fizetést nem kap, a Pock féle házat biztosította a részére. A minden krajcárt fogukhoz verő tanácsos urak így zárták le jegyzőkönyvet: ,, . . . azután pedig a többi, már itt volt fizikushoz (orvoshoz) hasonlóan fizet majd a lakásáért". Három nappal később a tanácsülés elrendelte az orvos leendő lakásának a kijavítását az adó terhére. A későbbi elszámolás szerint a ház adójára gondoltak. Az orvost a vármegye fizette .A püspök ezt mint Baranya vármegye főispánja rendelte el. Az 1712. október 25-én felvett 43. sz. megyeülési jegyzőkönyv foglalkozik a már Pécsen tartózkodó orvossal: „Méltóságos Maximilianus Josephus de Mintzenreid urat, az orvostudomány doktorát a főispán úr őnagyméltósága ajánlja a nemes vármegye figyelmébe. ... A nagyméltóságú főispán úr ajánlásával az egész tekintetes közönség egyetértett és részére a közös pénztárból évi 300 forint fizetést utalunk ki. Ezen felül 10 akó bort és 10 kila búzát.

18 Lakást Pécs várostól kap. Az esztendejét f. év október hó 1-étől számítjuk". összehasonlításként megemlítjük, hogy a városbíró 1713. évi fizetése, a szárnadáskönyvhöz mellékelt nyugta szerint 100 forint volt, a jegyző 180 forintot kapott. Az eddigiekből kitűnik, hogy Minzenriedt doktort Baranya vármegye főispánja és Pécs földesura, Nesselrodt püspök fogadta fel. Az egyik tanácsi jegyzőkönyv megemlíti, hogy a török kor után nem Minzenriedt volt az első orvos Pécsen."

1 Az elődök ittlétére nem találtunk több adatot; valószínűleg csak rövid ideig itt-tartózkodó vándor orvosok lehettek diplomával, vagy anélkül. Szerződést nem kö-