Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK TÖRTÉNETÉRŐL - Krisztián Béla—Timár György: Adatok a magyar—szlovák művelődéstörténeti kapcsolatokhoz (Papanek György)

' Magyar: 26 és köv. — Bogyai, T.: Mosapurc und Zalavár. Südost Forschungen. 1953. 2. sz. 14. és köv. p. 5 Cs. Sós Ágnes: A Dunántúl IX. századi szláv népessége. Kézirat (1965). 8 Magyar: 33. 7 Radnóti A.-Dercsényi, D.: Une église de haute moyen âge. L'église de Pribina a Zalavár. (Études Slaves et Roumaines, Budapest.) 1948. évf. 21-30. és 85-100. p. Nemzetközi vissszhangjára pl.: Karamann, Ljubo: A propos de l'église de Pribina a Blatnograd-ville de Balaton. Archeologica lugoslavica. 1954. 1. sz. 91-96. p. ö A magyarországi művészet története. I. (Szerk.: Dercsényi D.) Képzőművészeti. Budapest, 1956. 31. és köv. p. 11 Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. Molnár J. München, 1973. 10. és köv. p. 10 Misianik, J.—Minárik, J.-Michalcová, M.-Melichercik, A.: Dejiny starsej slovenskej 1 ite— ratury. Slovenská Akademie Vied. Bratislava, 1958. 7. p. " Ratkos, P.: A szlovák nemzetiség fejlődése a 16. század végéig. In.: Nemzetiségek a feudalizmus korában. Akadémiai. Budapest, 1972. 118—119. p. 12 Maurus: Legenda Sancti Zoerardi et Sancti Benedicti. A legenda több kiadást is megért, de leggondosabb feldolgozása a bollandista gyűjteményben: Acta Sanctorum. Ord. S. Benedicti. A. VI. P., majd ennek nyomán Szabó Károly: Emlékiratok a magyar kereszténység első századáról. Pest, 1864-1865. 158-162. p. Lásd: Szent Mór Emlékkönyv. Szark.: Vargha Dámján. Pécs, 1936. — Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Magyar Szemle. Budapest, 1931. 17-19. és 28. p. 13 Falvy, Z.-Mezey, L.: Codex Albensis. Akadémiai. Budapest, 1963. M Duby, C: Emberek és struktúrák a középkorban. Magvető. Budapest, 1978. 103-136. p. 15 Bodor, A.: Burebista egységes, központosított állama. Kortárs, 1979. 3. sz. 209-211. p., 5. sz. 298-301. p. I(i Ratkos, P.: A szlovák nemzetiség fejlődése... im. 103. p. J/ Niederhauser Emil: A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában. Akadémiai. Budapest, 1977. 16 Miklósy, Z.: Hiteleshely és iskola a középkorban. Levéltári Közlemények. Budapest, 1940—41. 171. és köv. p. — Ratkos, P.: Toponymia Liptova do konca XIII. tor. jazykovedny slovnik. Mat. Slov. 1946—47. 50. és köv. p. Jn Sziklay: 101. és köv. p. 20 Sziklay: 107. és köv. p. 21 Kraus, Cyril: Generácie v pohybe. Vyvinové problémy sturovskej literatury. SAV. Bratislava, 1973. — Jan Tibensky—Maria Bokesová-Uherová: Priekopnici slovenskej kultury. SPN. Bratislava, 1975. — Bojtár Endre: A kelet-európai felvilágosodás. Valóság, 1977. 12. sz. 1. és köv. p. 2 Megjegyezzük, hogy a kelet-európai kultúrák e korbani párhuzamai korántsem feltártak. Jó anyag van pl. Macurek, J.: Dejepisectvi evropského vychodu c. művében, valamint Sziklay László: Szomszédainkról (Tanulmánykötet. Szépirodalmi. Budapest, 1974.) c. kötetében. A lengyel felvilágosodás nyugati kapcsolatait részletesen feldolgozza, de a kelet-európai összefüggésekkel nem foglalkozik Grabsky, A. F. munkája sem. (Mysl historyczna poiskiego oswiecenia. Panstwowe Wydawnicztwo Naukowe. Warszawa, 1976. :t Nemzetiségek a feudalizmus korában. Akadémiai. Budapest, 1972. 186. p. 2/| A felekezeti hovatartozás kérdése a feudalizmus fontos tényező politikai, kultúrtörténeti szempontból egyaránt. Vö: Szimpózium a csehszlovákiai hungarisztika problémáiról. Brno. Századok. 1979. 6. sz. 1061. p. — Vörös Károly: A modern értelmiség kezdetei Magyarországon. Valóság. 1975. 10. sz. 4-6. p. (A lelkész 14. p.) 25 E kérdésben téves következtetésre jut Gál Podd'umbiersky (64—65. lap), aki A. Petrova: ,,Narodopisná mapa Uher podle uredniho lexikonu z róku 1773" c, Prágában 1924-ben kiadott tanulmányára hivatkozva állítja, hogy 1773-ban Baranyában 7 szlovák és 3 szlovákkal kevert vegyesnemzetiségű falu lett volna. A Petrova forrása, a ,,

Lexicon locorum regni Hungáriáé populosorum anna 1773" . . . szerint 7 baranyai falu (Baranyavár, Benge, Dályog, Darázs, Izsép, Lucs és Püspökmárok) népessége valóban „slavonicus", és további három (Hercegmárok, Maráza és Versend) ,,slavonicus"-szal vegyes nemzetiségű. Azonban a ,,

Lexicon ... " adatai e falvaknál tévesek. A 18. századi családonkénti összeírások: a Conscriptio Domestica-k (Bm. L.), és a Conscriptio Animarum-ok (Püsp. L.), valamint az összes Visitatio Canonica e falvaknál egybehangzóan délszláv lakosságról ad hírt. 26 Tolna megyében volt szlováklakta falu, így Mözs, ahol pl. 1837-ben 549 szlovák élt (Schematismus Qu.).