Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK TÖRTÉNETÉRŐL - Szita László: A dualizmuskori iskolaállamosítási törekvések nemzetiségpolitikai vonatkozásai Baranyában (1898, 1906)

Állami iskola felállítása itt is szükséges volna, de itt is mint Kácsfaluban az egyes hitfelekezetek nem hajlandók iskoláik átengedésére s így nem remélhető, hogy a felállítandó állami iskolába megfelelő számú tanköteles járna. Megjegyezni bátorkodom, hogy a kir. tanfelügyelő úrnak figyelmét különösen felhívtam a vármegye területén levő gör. kel. iskolákra s kértem, hogy azokra vonatkozólag különösen gondos és hatályos felügyeletet gyakorolni szíveskedjék, mert ezek felszerelés és oktatási eredményben a törvényes várakozásnak nem felelnek meg. A Slavoniával való közelség szempontjából állami iskola létesítése kívánatos volna elsőrendű sürgősséggel Beremend, Petárda és Torjáncz községekben; mert a magyarul tudók, úgy az írni és olvasni tudók a lakosság számához arányítva még nagyon kevesen vannak. Beremendnél figyelembe veendő, hogy a község elég erős forgalmú közút mellett fekszik, heti piacza van, körjegyzői székhely, a szomszédos községeknek ezekkel mintegy központját képezi és róm. kath. iskolájában kevésnek látszik a két tanerő; a magyarul tudás a róm. kath. és a gör. kel. iskolákban még nem teljesen kielégítő. Petárda és Torjáncz községekben a magyar nyelv tanítási eredménye gyönge és ezen két község úgy Slavonia, mint a baranyavári járás felöl, horvátnyelvű községekkel van állandó összeköttetésben, a folytonos érintkezés és összeházasodás a magyarnyelv terjedését nagyon akadályozza, ezenfelül Torjánczon a gör, kel. vallású czigányok nem járnak iskolába. Alsószentmárton községben véleményem szerint az állami iskola csak másodrendű sürgősséggel volna létesítendő, mert a jelenlegi tanítónak ép a magyar nyelv tanításában való működése teljesen kielégítő és ezen községet majd minden oldalról magyar községek veszik körül. Ugyanezen szempontból volna kívánatos a siklósi járás területén fekvő Kassád községben is állami elemi iskola szervezése, a mely község a központi statisztikai hivatal ez irányú kimutatásában nem szerepel. Ugyancsak indokolt volna hasonló okokból az állami elemis iskola szervezése Ráczkozár és Mekényes községekben, a mely községek ág. hitv. ev. felekezeti iskolái, daczára a 2—2 tanerőnek, olyannyira túlzsúfoltak, hogy itt a magyar nyelv tanítása a legjobb akarat mellett is teljesen eredménytelen, jóllehet a német ajkú lakosság szívesen megtanulná a magyar nyelvet, ha arra alkalma volna, itt tehát magyar nemzeti szempontból állami iskolák felállítása szükségesnek mutatkozik, mert kellő számú tanerővel ellátott állami iskolával egy emberöltő alatt elérhető lenne az, hogy a most még majdnem teljesen németajkú lakosság a magyar nyelvet elsajátítaná s így a magyarság egy szorgalmas, munkás népet magába olvasztva nemcsak számbelileg, hanem közvagyonosodás erén is gyarapodnék. Úgyszintén Kökény községben is szükségesnek mutatkoznék állami elemi iskola szervezése. Ugyanis Kökény a tisztán magyar nyelvterületű garéi körjegyzőség északkeleti szélén van, 690 lakással, ezekből 25 magyar és 665 rom. kath. horvát (sokac), egy tanítás iskolája róm. kath. felekezeti, 80-90 tankötelessel (néha 100-on felül). Lakossága nagyobbrészt szegény, tanítóját rosszul és oly rendetlenül fizeti, hogy a tanító fizetést majdnem minden negyedben végrehajtással kell beszedetni, épen ezért ezen iskolában örökös tanító változás van s néha fél éven át is tanító nélkül áll az iskola. Az iskola fentartó a pécsi papnöveldéi uradalom, bizony ezen iskola ügyében keveset tesz, és épen ilyen az iskolaszéki elnök is, a mindenkori keszüi plébános és maga az egyházmegyei tanfelügyelőség is nehezen kapható ezen elhagyott iskola érdekében. Ezen községben a 25 magyart kitevő néhány iparos és uradalmi cselédségen kívül magyarul alig tud valaki, írni, és olvasni tudó egyén nincsen 10 a lakosság között. Ezen horvát ajkú lakosság Szalántával állandó összeköttetést tart fen és ápolják az ősi horvát nyelvet. Állami elemi iskola szervezését továbbá Nagybudmér községben is ajánlatosnak vélném, ugyanis Nagybudmér község lakosainak száma 526 ebből magyar 7, német 311, szerb 208. A községnek majdnem minden lakása beszél németül és szerbül, de magyarul beszélni alig tud néhány ember, Van jelenleg 66 tankötelese, ezek az ottani rom. kath. felekezeti és a gör. kel. felekezeti iskolába járnak. A magyar nyelv mindkét iskolában tanítva lesz ugyan, de értesüléseim szerint igen csekély eredménynyel úgy, hogy azt a kevés magyar nyelv tudást, mit a gyermek az iskolában elsajátít, otthon a családban rövid idő alatt elfelejti. Az itt felállítható állami iskola igen jó hatással lehetne a szomszédos német ajkú községekre (Kisbudmér, Kiskassa és a szerb ajkú Borjád községre is). A központi statisztikai hivatal kimutatásában nem szereplő Szalánta községben vélném elsőrendű sürgősséggel az állami elemi iskola szervezését, mert ez a tiszta fagyar nyelvterületű garéi körjegyzőség szélén, a Pécs-siklósi nagy forgalmú állami út mellett fekszik, 718 lakása közül 37 magyar, 5 német és 676 róm. kath. horvát (sokac), van 52 tanköteles gyermek és iskolája nincsen, hanem ezen tankötelesek is a róm. kath. horvát lakossággal bíró 1 km távolságra fekvő Németi községbe vannak beiskolázva, mely iskola róm. kath. felekezeti, gyenge és túltömött. Épen ezen körülménynek tulajdonítható, hogy Szalántán