Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS DOKUMENTUMOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK TÖRTÉNETÉRŐL - Krisztián Béla—Timár György: Adatok a magyar—szlovák művelődéstörténeti kapcsolatokhoz (Papanek György)

CAPUT L SERIES RE GUM SLAViË GENUS. SLAVORUM REGES ANTE CHRISTUM, NATUM ANN1S QUADR1NGENTIS. I . Ill - . VI - - - lagevoa. A A A szlovákok királyai Krisztus születése előtti négy évszázadban. Papanek szlovák története első fejezetének címoldala írja le," külön fejezetet szentelve Szvatopluknak,

78 „aki a legnagyszerűbb erények hőse volt, ... és az egész szlávus népben a legnagyobb reményeket keltette", de „isteni sugallattól vezérelve palotát, gazdagságot, méltóságot, örömöket ...elhagyott" és Nyitra mellett Zobor hegyen remeteséget alapított, s kiről így szól az emlékezés: „Szvatoplug morva király országának közepén (természetesen Nyitrán!) pihen sírjában" s utóda, ugyancsak Szvatoplug volt az, kiről a magyar honfoglalás mondája is megemlékezik (fehér ló). Papanek könyve 1780-ban, minden bizonnyal az év első felében jelent meg Pécsett, így Szalágyi az év második felében'

0 megjelent negyedik könyvében

80 már fel is említi Papanek könyvét. Igaz, nem név és cím szerint. De a „szlávus" királyok lajstromának felemlítése egyértelműen Papanekre és könyvére utal. A „Morva érsekség" c. fejezetben ugyanis Szalágyi ismét összefoglalja

81 a korábbi kötetekben a szlovák—morva népről már elmondottakat, és ismét Procopiusra hivatkozva írja : ,, . . . e kortárs író (Procopius) határozott és világos tanúsága alapján visszautasítjuk a szlávusok királyainak a minap itt kiadott katalógusát" (. . . nuper isthic editum);

82 és lejjebb: „A morva szlávusoknak soha nem volt más több fejedelme, mint akikről megemlékeztem. Ugyanis, amint azt bemutattam, kezdetben király és fejedelem nélkül, népuralomban (in principio populari) éltek, később szabadságuktól megfosztatva az avaroknak szolgáltak; és végül a franikok által kinevezett fejedelmek - kiket felsoroltam - uralma alatt voltak. Ezért állítom, hogy részint koholt, részint más népektől, a markomannoiktól, a kvádoktól, a szarmatáktól, vagyis olyanoktól, akiknek semmi származási vagy állami kapcsolata nem volt a szlávusokkal,