Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években

Haynau először a magyar kormány kezén levő területekről érkező utasokra vonatkozóan szigorítja az utazási előírásokat. Rájuk vonatkozóan rendeli el, hogy a császárság tartományaiba szándékolt utazásokra kiadott útlevelek láttamozására csak olyan katonai parancsnokságok jogosultak, melyeken - külön a politikai rendőrségi feladatok ellátására megbízott - „országcsendbiztosok" működnek.

186 A szabadságharc leverése után mind az útlevelek, mind a vándorkönyvek tekintetében lényegében a Windischgrätz féle szabályozáshoz térnek vissza, azzal az eltéréssel, hogy az osztrák császárságon kívüli utazásokra az útlevelet kiállítani Magyarországot megszálló hadsereg parancsnoka és a katonai kerületi parancsnokok jogosultak, a megyefőnök, ill. a városi tanács megbízhatóságot tanúsító bizonyítványa pedig csak akkor érvényes, ha a kerületi főbiztos láttamozza vagy kísérőlevéllel látja el. Ezek a változtatások az új közigazgatási szervezet következményei. Újat hoz ez a szabályozás annyiban, hogy a megbízhatósági bizonyítvány kiállításakor a katonai kötelezettséget, kiskorúaknál az apa, vagy a gyámhatóság beleegyezését is figyelembe kell venni, hivatalnokoknál pedig a szabadság engedélyezését, a munkaadó beleegyezését is taralmaznia kell a bizonyítványnak, továbbá, hogy új, egységes útlevélűrlapot rendszeresít.

18

' Lényegében ezek az előírások maradnak érvényben Magyarországon 1857-ig.

188 Ekkor az egész osztrák császárság területére egységesen szabályozzák az utazások feltételeit. A császárságon belüli utazásokhoz ettől kezdve nem útlevélre van szükség, hanem a szolgabíró (járási főnök, vagy — ahol létezett — a rendőrség) által egy éves időtartamra szólóan kiállított, a személyazonosság megállapíthatóságát célzó igazolólapra (Legitimationskarte). A külföldi utazásokhoz szükséges útlevelet kiadhatta — a külügyminisztérium a birodalom bárhol lakó polgára számára, — a tartományi helytartó (Magyarországon a helytartósági osztály vezetője) a vezetése alatt álló tartományban lakók számára. (Kivételesen a megyefőnök is kiadhatja az útlevelet a tartományi főnök nevében a saját megyéjében lakóknak, de csak sürgős esetekben és ekkor is azonnal jelentenie kell a tartományi főnöknek.) Ekkor válik el egymástól a belső, közbiztonsági célú személyazonosság igazolását célzó szolgabírói igazolólap az egyedül csak a külföldi utazáshoz szüksékes útlevéltől. A szolgabírói igazolólapon csak a teljes nevet, hivatást (foglalkozást), lakhelyet és az életkort kellett feltüntetni, de ezt is csak azoknak állítják ki, akik távolabbra utaznak. Megszűnik egyben ekkor a birodalmon belül utazók jelentkezési és tartózkodási engedélykérési kötelezettsége.

11

"

11 Közbiztonsági oka is van a Geringer által 1850. májusában kiadott legeltetést szabályozó rendeletnek. Megtiltják ebben azt az eddigi gyakori legeltetési módot, hogy a volt jobbágyok és a volt szegényebb nemesek saját állataikat külön-külön, általában gyerekeki felügyelete mellett legeltették. A tilalom oka a rendelet szerint egyrészt az, hogy így a legelőt tönkreteszik, másrészt hogy a gyermekeket elvonja az iskolától, dologtalanságra szoktatja, elvadítja és általában hozzájárul a nép demoralizálásához.

190 Elrendelik ezért, hogy az állatokat a helyi viszonyoknak megfelelően csordákban (nyájakban) kell legeltetni az e célra szerződtetett pásztorokkal. A pásztorokat a megválasztásukra is jogosult községi elöljáróságok „pásztor-levél"-lel látták el,

1:11 melyet legeltetés közben kötelesek voltak állandóan maguknál tartani személyazonosságuk igazolása végett. A volt nemeseknek megengedik, hogy a saját jószágaik külön csordában legeljenek az általuk felfogadott pásztorral, de ezeknek is maguknál kellett hordani a községi elöljáróság által kiállított pásztorlevelet. A pásztor-levelet felmutatni nem tudó pásztort igazoltatás esetén — ha a falu lakosai nem ismerték és nem igazolták - útlevél

111- nélküli idegenként kezel-