Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években

- okiík — anya vagy apa hiányában — nagyanya vagy nagyapa tartására kötelezették, - a teljes árvákat, akik egyedül kötelesek egy vagy több keresőképtelen kiskorú nőtestvérüket eltartani. A hirdetmény nem írta elő pontosan, hogy az elbocsátás alapjául felhozott tények valódiságát hogyan, milyen módon kell bizonyítani. Ez a hiányosság sok, nem kellően felszerelt kérelem benyújtását eredményezte. A gyakorivá váló kérelmezés arra indítja a kormányt, hogy 1851. februárjában részletesen megszabták a kérelemhez csatolandó okmányokat. (A szülők és a volt honvéd, a volt honvéd testvérei és gyermekei keresztelő levele, a szülők vagyoni helyzetéről és jövedelméről szóló bizonyítvány, a szülők és testvérei esetleges betegségéről állami orvos által kiállított vagy „megerősített" bizonyítvány; továbbá, ha elbocsátandónak házasságban élő testvérei ugyanabban a községben laknak, ezek vagyoni és jövedelmi helyzetéről szóló bizonyítvány, és annak kivizsgálásáról szóló jelentés, hogy miért nem ezek viselik gondját a szülőknek, illetve gazdaságuknak.)'

3 A megnehezített kérelmezési formaságok sem riasztják vissza a szülőket, és ezután is meglehetősen sok volt honvéd elbocsátási kérelmét továbbítja a megye. A még be nem sorozott volt honvédekre vonatkozó külön előírásokat császári kegyként 1851. augusztus 8-án megszüntetik. Katonai szolgálati kötelezettségüket most már a mindenkire érvényes általános szabályok szerint kell teljesíteniük, és megszűnik minden ezzel kapcsolatos hátrányuk is. Majd szeptember 28-án egészítik ki ezt a rendelkezést, hogy „a volt honvédeknek egybeesketése körül ezen elébbi minőségük akadályul egyáltalán nem tekintendő, ha az esketés ellen más nehézség fenn nem forogna".''' Magát a volt honvédet ezek szerint a házasságkötésnél eddig tényleges katonának kellett tekinteni és így valóban csak az illetékes katonai parancsnokság engedélyével köthetett a volt honvéd formáljogilag házasságot. Megjegyzem, hogy nincs nyoma annak, hogy pap, illetve lelkész volt honvéd házasságkötési szándékát jelentette volna a megyének. Ezzel a be nem sorozott honvédek kétéves üldözése és jogfosztottsága megszűnt ugyan, de közülük még mindig sokan teljesítettek katonai szolgálatot, hiszen a szolgálati idejük nyolc év volt. 4. A forradalmi emlékek eltüntetése A berendezkedő új abszolutizmus nemcsak a forradalmi elemeket akarta elnémítani, hanem a forradalomra emlékeztető tárgyi emlékeket is megpróbálta megsemmisíteni. Elrendeli a kerületi katonai parancsnok „a megyében haladék nélkül az itt ott netán még kitűzött háromszínű lobogók" levetetését. Erre Cseh alispán gyorsan jelenti, hogy már beszedette,"' hiszen Baranya népe — amint ezt már korábbi jelentésében is írta — „hosszabb időtől fogva az agitációktól megkíméltetve tökéletes pacificált állapotban vagyon".

70 A komáromi vár feladási feltételei szerint a vár tisztjei megtarthatják kardjukat, de Heyntzel vezérőrnagy már október 4-i hirdetésében teszi közzé, hogy „a magyar pártütő sereg feloszlatásával el kell tűnni minden ismertető jeleinek is, s ezért ezentúl sem honvéd egyenruhát, sem kardot" a volt honvédtisztek nem viselhetnek. Ugyanebben a hirdetésben rögtönítélő bíróság elé állítással fenyítendőnek nyilvánítják azokat is, akik „egyéb forradalmi jelék"-et viselnek, továbbá, akik honvéd egyenruhában vagy fegyveresen járnak.'

7 Ezek alapján a megye is intézkedik: „a pártütésre emlékeztető jelek hordását" eltiltja „utasok és idegenek"-re nézve