Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években

helyett katonát állított. Azzal utasítják el, hogy az „törvénytelen és forradalmi újoncz állítás" volt. A besorozott honvédek között viszonylag sok volt a más megyéből való. Némi emberségre vall, hogy a megyefőnökök kölcsönösen megküldik egymásnak az idegen megyékben lakó besorozott honvédek jegyzékét, a rokonok tudósítása végett. Az 1850. évi újoncozás lezárulása nem jelentette azonban a honvédek üldözésének megszűntét. Elszórtan később is fognak el volt honvédeket és ezeket a megye a sorozó bizottság (avató bizottmány) elé állítja.

0

' Úgy tűnik, hogy a hadsereg hamarabb felejti el a köteleikébe besorozott volt honvédek rebellis múltját, mint a baranyai megyefőnökség. 1851. április 25-én az egyik századparancsnok kéri a megyét, hogy századjában szolgáló volt honvéd részére szedje be a megállapodásban kikötött összeget attól, aki helyett vállalta a katonai szolgálatot, „noha - írja a századparancsnok - felsőbb rendelet értelmében mint honvédnek" ezt jogszerűen követelni nem lehet. A megyefőnök azzal adja ki a főbírónak az ügyiratot, hogy a beszedést kísérelje meg és az ügyről közvetlenül a katonaságot értesítse.

68 - 1851. elején meghalt a Lipót ezred egyik közlegénye, akinek holmijai között egy 169 forintos Mocsolád község elöljáróságát terhelő kötelezvényt találtak. Ezt a kötelezvényt megküldik „beszedés és a rokonok értesítése végett" a megyének. A megyefőnök azzal adja ki a főbírónak, hogy feltétlenül tisztázza azt, hogy az elhunyt nem volt-e honvéd. A főbíró megállapítja, hogy honvéd volt és egy másik volt honvéd helyett az „avató bizottság elé csempésztetett", de később a másikat is besorozták, mint volt honvédet. A kötelezvényt pedig az író hibájából állították ki úgy, mintha az a községet térhetné. A hadsereget erről értesítik és mellékelve visszaküldik a kötelezvényt, de kérik az ezredparancsnokot, hogy a „kötelezvényt, mint helytelenül s alattomos módon létrejöttét megsemmisítés végett ide ismét általtenni ne terheltessék."

Gu Viszonylag korán, már 1849. novemberében találkozunk olyan kérvénnyel, melyben volt honvéd hazabocsátását kérik.'" 1850. márciusában Haynau szabályozza többek között azt is, hogy a volt honvédek milyen módon kérhetik a „legfelsőbb kegyelemből" történő elbocsátásukat. Ezek szerint elbocsáthatók, akiknek különösebb bűnük nincs, és a császári haderő kötelékében „dicséretes" magatartást tanúsítottak. A rendelkezés szerint a megye küldi fel — az előzetes vizsgálat eredményének csatolásával - az elbocsátásra irányuló kérelmet az illetékes katonai parancsnoksághoz, mely a hadügyminisztériumihoz továbbítja, mellékelve a hadsereg nyilatkozatát a volt honvéd magatartásáról és az elbocsátással kapcsolatos álláspontját.

71 A szülők ilyen kérelmének külön bizonyítványokkal igyekeznek tanúsítani, hogy — fiúk „jó szellemű", nem rebellis, — „forradalmi katonáskodásra nem saját meggyőződésből történt" . . . „inkább sorsának áldozata volt ..." — itthon az elaggott szülőkről való gondoskodás; a birtok kezelése; a föld megművelése; a gazdaság teljes tönkremenéstől való megvédése stb. szükségessé teszi az elbocsátást, — igazolják, hogy a szabályszerű váltságdíjat — 500 frt-ot — befizették.

72 Haynau márciusi hirdetménye szerint minden külön eljárás nélkül elbocsátandók a katonai szolgálatra alkalmatlanok, a 38. életévüket betöltők és valamennyi felekezet lelkésze. A belügy- és a hadügyminisztérium együttesen elbocsáthatta azokat — a vagyontalan, nős volt honvédeket, akiknek minimálisan 3 gyermek ellátásáról kellett gondoskodnia, — akik 70 éven felüli vagyontalan szüleik egyedüli támaszai,