Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Fűzi János: Megjegyzések gróf Károlyi Gyula reakciós birtokpolitikai tevékenységéhez a harmincas években
3. A honvédek elleni intézkedések A Windisehgratz-megszállta egyes országrészekben már 1849. elején összeírják a volt honvédeket a törvényhatóságok élére kinevezett királyi biztosok. így Sopron szabad királyi várostól is bekérte a királyi biztos a hazatért honvédek jegyzékét, majd ezt követően (1849. február 27-én) utasítja a városi tanácsot, hogy őket rövid időn belül sorozóbizottság (akkori neve szerint: ,,hadfogó kormány") elé avégett állítsák, „hogy azok a király és a haza szolgálatára felségének hív seregei közé besoroztathassanak". A királyi biztos azzal igyekszik a városi tanjácsot „rábízott kötelességének pontos teljesítésére" bírni, hogy megjegyzi: a már beküldött jegyzéket ellenőrzésre használják fel. 59 A szabadságharc leverésekor ezt az eljárást újítják fel országosan. Baranyában augusztusban rendelik el, hogy a hazatérő honvédekről nyilvántartást vezessenek és hogy a róluk készült jegyzéket a megyének küldjék meg a szolgabírák. Október elején a pécsi kerületi katonai parancsnok ismételten elrendeli a hazatérő honvédek nyilvántartásba vételét, akár szabályosan elbocsátották őket, akár szöktek. 60 A szolgabírák a hónap közepén küldik be a kért jegyzéket. 01 A hazatért — azaz az osztrák katonai szolgálat elől hazaszökött — honvédek azonban maguk is tudják, hogy otthonukban nincsenek biztonságban. Ezért sokan elhagyják lakóhelyüket. Egy részük olyan helyeken próbál munkát vállalni, ahol nem ismerik, másik részük pedig az akkor még nagykiterjedésű erdőségekbe, vadonokba vetik be magukat, hogy így meneküljenek meg az osztrák katonai szolgálattól. Viszonylag sokan el is kerülték így a besorozást, pedig a hatóságok állandó és folyamatos feladatává teszik a volt honvédek elfogását. Különösen megerősödött a volt honvédek elfogására irányuló törekvés az 1850 végén tartott újoncozás kapcsán. A megyefőnök november végén felhívja a megye összes községi elöljáróságát, hogy a 38. évet be nem töltött volt honvédeket — még ha nincsenek is 20 évesek — kutassák fel és soroztassák be, mert ők „a mostani újonc illetékbe" beleszámítanak. A községi elöljáróság tagjainak lelkiismereti aggályai eloszlatása végett azt is körözik, hogy a község ezzel jól jár, mert teljesíti katonaállítási kötelezettségét, de a volt honvéd sem jár rosszul, hiszen előbbutóbb besorozzák majd a császári hadseregbe. 02 Ezt a rendelkezést a megyefőnök öt nap múlva pontosítja. Külön felhívja az elöljáróságok figyelmét arra, hogy nemcsak a csavargó — a más vidékekről odamenekült — honvédeket, hanem az otthontartózkodókat is beleszámítják majd az újoncozási keretbe, ha besoroztatják, továbbá, hogy ha a község az ezévi illetéken felül is ad volt honvédet, akkor ezt a következő évi újoncozásnál majd levonják. 63 Az elöljáróságok egymással versenyezve állítják sorozóbizottság elé 1850 decemberében az eddig támogatott „csavargó" honvédeket. Az is többször vita tárgyátképezi, hogy melyik község újoncaként kerüljön a sorozóbizottság elé. 64 A megyefőnök döntése szerint, ha a honvéd nem csavargó, akkor a honvédet a lakóhelye illetékébe számítják be, ha „csavargó", akkor annak a községébe, ahol elfogták. 60 A községi elöljáróságok a saját falujuk volt honvédéit általában békén hagyták, és így az 1850. évi újoncozás után is maradtak még olyanok, akik elkerülték a besorozást. Ezeket viszont több esetben a szabályosan besorozott újonc szülei jelentik fel. Előfordult, hogy a sorshúzás útján besorozott újonc elbocsátását azzal az indokkal kéri az apa, hogy „a helységben még négy volt honvéd találtatik". Kérését elutasítják a megyén, de felhívják a főbírót, hogy a négy volt honvédet fogassa el. 66 Nem teljesíti a megyefőnök annak az apának a kérését sem, aki azzal az indokkal kívánja fia sorshúzás alóli mentesítését elérni, hogy 1848-ban már a fia
