Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Bezerédy Győző: Agrárvonatkozású ábrázolások Baranya megye községeinek pecsétjein

A szőlő ábrázolása igen gyakori; jele ez annak, hogy a filoxéra előtt Baranyában milyen jelentős szőlőterületek voltak. Ebből a szempontból figyelemreméltó a sásdi járás, ahol ma a szőlőtermelés jelentéktelennek számít, a filoxéra ugyanis csaknem teljesen kipusztította a hajdani jelentős szőlőterületeket. Pecsétjeik viszont utalnak a korábbi, igen jelentős szőlőművelésre. Szőlőt vésetett 1806-ban Mágocs, 1808-ban Gödre, 1811-ben Meződ, 1840-ben Zsibrik pecsétnyomójára. Mindennél érdekesebb azonban Lánycsók és Helesfa pecsétje. Mindkettőn két alak látható, kik a vállukon hatalmas hevenget cipelnek. A heveng nem más, miint egy hatalmas karó, melyről szőlőfüzér lóg le. Eredete egészen a Bibliáig nyúlik vissza, s a bőséget, jelen esetben a bőséges szőlőtermést jelképezi. A motívum nem új, ez található Baranya vármegye 1694-ben adományozott, s 1838-ban megújított címerében is. A szőlőműveléshez kapcsolódik a gyümölcstermesztés is. A pecséteken gyakoriak a fák, ezekről azonban — kevés kivételtől eltekintve — alig lehet elmondani azt, hogy bizonyíthatóan gyümölcsfák lennének. Talán csak Baranyabán pecsétképében lévő ták, valamint a szőlőkkel kapcsolatban már említett Tésenfa és Szaporca pecsétképében levő fák lehetnek gyümölcsfák. A paraszti munka másik sarkallatos része az állattenyésztés. Ennek ábrázolása azonban szinte megoldhatatlan feladatot jelent a typariumot véső mester számára; éppen ezért alig-alig találunk olyan pecsétet, melynek pecsétképe kapcsolatba hozható az állattenyésztéssel. Ilyennek számíthatók pl. Mozsgó pecsétjében látható makkok,

0 vagy Oroszlónál maga a ló (ami egyúttal beszélő pecsét is) és Samogyszentlászló (1950-től Baranya megye) pecsétjében az ágaskodó ló, esetleg az eke elé fogott ökrök, mint Kácsfalunál és Somogyhatvannál. Baranyabán 1845-ben készült pecsétjében a falu látképe előtt, hatalmas területű legelő látszik, gémeskúttal. A pecséteken megtalálhatók a halászat, vadászat, pákászás, méhészkedés, vadmézgyűjtés nyomai is. Kölked 172x-el datált pecsétjében két egymással szembeúszó hal látszik, Kiiskőszeg és Zaláta pecsétjeiben is látható a hal. Zaláta pecsétje ennek az életmódnak a nagyszerű ábrázolása. A pecsétképben, középütt nagy tó látszik, partján sűrű nádassal, a vízben hal, a vizén három vadkacsa úszik, fenn bárányfelhők, alattuk madarak repülnek. A pecsét évszáma: 1772. Hegyhátmaróc pecsétje a vadászatra utal: ugró szarvast ábrázolt a vésnök. Matty 1815-ös pecsétjében lépő őzbak látszik. Igen érdekes Darázs 1724. évi typariuma, melyben egy darázsfészket tartó kart lehet látni. A darázsfészket darazsak repülik körül.

7 Illocska dátumozatlan pecsétjében csónak látszik (a Karasicán), melyen méhkas van. Talán a vándorló méhészetre utal ez az ábrázolás? A pecséteken a falusi mesterségek is megtalálhatók. Magától értetődik az, hogy ha a faluban egy-egy mesterember élt, ez ritkán lehetett jellemzője az egész falunak, de előfordult az is, hogy csaknem az egész falu azonos mesterséget űzött, így volt ez Gilvánfa esetében is. A faluban bognárok éltek. Ennek alátámasztására idézzük 1755-ből a gilvánfai jobbágyok levelét, melyben a következőket írják: ,,. . . miivel minékünk, amint mindenek előtt világos, szántó földünk, és esztendeig való életünk a bognárságból telik .. ." Természetes tehát az, hogy a bognármesterség szerszámai kerültek a falu pecsétjére; a kerék, a szekerce, a fúró. E pecsétnyomó 1726-ra datált. Oszróé ugyanebből az évből való, azonos szerszámokkal. Magyarhertel ed pecsétjében füles korsó látható, ékevas, csoroszlya és búzakalászok között. A korsó nyilvánvalóan itt is a mesterségre utal. A helyi adottságok is mindig megjelennek a pecséteken. Ez nem véletlen, bisz a falu élete ehhez kapcsolódott. A jobbágyok élete roppant nehéz volt. A mező-