Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Bezerédy Győző: Agrárvonatkozású ábrázolások Baranya megye községeinek pecsétjein

A learatott, kévékbe kötött gabona ábrázolás gyakori a pecséteken. Ez jelképesen 2—3, szárán átkötött gabonaszál is lehet, de gyakori a nagy, sok szálból álló átkötött kéveköteg is. Ipacsfa pecsétjén a vastag kötegből 6 szál emelkedik ki, Husztót pecsétjén 6 szál van száránál összekötve, Katádfa (szárazpecsét formában maradt fenn) pecsétjén rendkívül plasztikusan ábrázolt hatalmas kéve látható. A legtöbb pecsétnél a kéve mellett más jel is található, míg Katádfánál kizárólag c?ak a földre állított hatalmas kévét ábrázolták. A betakarítás és a cséplés a pecsétek között ritkábban fordul elő, kizárólag csak a csép ábrázolásával találkozhatunk. Baranyában Gorica pecsétjében található a csép, gereblye és fejsze társaságában. Ebben az esetben a gereblye is a betakarítás eszközének számít. Elképzelhető, hogy a typáriumot megrendelő falusi elöljáróság azt szerette volna elérni, hogy a pecsétképen a szántástól az aratásig minden rajta legyen. Nyilvánvaló azonban az, hogy egy 20-25 mm-es átmérőjű pecsétnyomó esetében ez teljesen lehetetlen. Még a leggyakorlottabb vésnök is képtelen erre a feladatra, a nehéz kezű falusi kovácsok — akik a pecsétnyomók zömét készítették —, ilyenkor egyenesen megoldhatatlan feladat előtt álltak, de mégis megkísérelték a lehetetlent. Természetesen le-lemaradtak a szerszámok, a legfontosabbak azonban mégis rákerültek a pecsétnyomóra (eke, sarló). Nézzünk ezek közül egynehányat: Máriagyüd (1729): jelzi a szántóföldet, melyből gabonaszálak nőnek föl, felettük ekevas, csoroszlya és sarló lebeg. Laskó dátumozatlan pecsétjén a pecsétképet két búzakalász fogja össze, közte — sorrendben — sarló, kasza és ekevas látható. Kistelek (Magyartelek) 1830. évi pecsétjén sarló, ekevas és búzakalász található, Kemséén (1850) két szárán összekötött búzakalász közt eke vasa, csoroszlya, mögöttük nyelén keresztbevetve, gereblye és kasza. A felsorolt példákból is látható: a pecsétrajzolatokon a gabonanövények és a gabonatermelés szerszámai és maga a szántóföldi munka a leggyakoribb. Nem jelenti ez azt, hogy más jellegű szerszámok ne lennének megtalálhatók a pecséteken. Ritkábban fordulnak elő, de megtalálhatók a kapásnövények, sőt az ipari növények, vagy ezek szerszámainak ábrázolásai is. Alsóegerszeg pecsétjében kapa látható, Némethidas 1792-es pecsétjén a kezében sarlót és búzakévét tartó alak mellett dohány magasodik, feltehetően Eugénfalu pecsétjében látható növény is dohány, míg Komlónál komló, Magyaregregynél napraforgó látható. A leggyakrabban azonban a szőlőt vésették a pecsétekre. A szőlő azonban nemcsak a termést, hanem általában a termékenységet is jelenti. Mégis azonban csak ott került ez a pecsétekre, ahol volt is szőlő — bár igen csekély Baranyában azon falvak száma, ame'lyek a filoxéra előtt nem rendelkeztek kisebb-nagyobb szőlőterületekkei. A szőlő esetében az ábrázolás sokféleségével találkozunk. Ábrázolták a szőlőhegyet a teleültetett tőkékkel, karózott vagy karózatlan szőlőtövet, esetleg magát a szőlőfürtöt vagy a metszőkést. Vizsgáljuk meg mindezeket részletesebben: Baranyabán 1845. évi pecsétjén a falu látható, háttérben a szőlőheggyel, présházakkal; Pázdány 1776-ban készített pecsétjén is szőlőhegy látható 5 sorban, sűrűn betelepített szőlővel. Gödre mezőváros 1808-ban készíttette harmadik pecsétnyomóját, melyen három domb látszik, mindegyiken egy-egy karózott szőlőtő.'' Tésenfa és Szaporca 1725. évi pecsétjének közepén nagy fa áll, melyre szőlőt futtattak fel. Ez utóbbi arra is példa, hogy a török utáni időben még nem ismerték a szőlők karózását, azt a földön szabadon hagyták, vagy a gyümölcsfákra futtatták fel. A szőlőtermelésre a leggyakrabban a szőlőfürttel utalnak. Mivel azonban a szőlőművelés nem egyedüli ff glalkozása a lakosságnak, gyakran a szőlőtő mellett az ekevas és csoroszlya, esetleg egyéb mezőgazdasági szerszám is megtalálható.