Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

biakban is költséges reprezentációval járt együtt. Ennek illusztrálására álljon itt Váczi Péter vajszlói bíró 1807-1808. évi számadásából egy adatsor: 1807. Szent Mihálytól karácsonyig elfogyasztott tanácsbeli és megyei vendégeivel: 52 icce bort, 3.5 font húst. Karácsonytól május 1-ig 39 icce bort, 13,5 font húst, és májustól Szent Mihályig 112 icce bort és 71 font húst.

247 A község életének igen fontos mozzanata a dézsma (itt két tized) beadása. Az egyik bíró a dézsmálással kapcsolatos kötelességeit így összegezte: „Bizonyos, hogy a' Bíráknak a' Dézsma berakásakor sok dolga vagyon." „Eleinte helet készíttetni, azután öszve rakatni, le födettetni, minden módon el végeztettni . . ." Ennek megfelelő volt az áldomás is, amelynek során 1820-ban 2 akó bor, 2 forint ára pálinka, 5 icce fehér bor, 24 font hús, 1 sajt és tejfel fogyott el. 1824-Jaen azonban a hídvégi bíróval már megtéríttették a törvénytelennek nyilvánított reprezentációs költségeket. „Minthogy a helységeknek elöljárói felsőbb rendeletek mellett le vágynak tiltva, hogy dézsmáláskor haszontalan költségeket tegyenek", a bíró tartozik fizetni a maga erszényéből a község pénztárába 10 forint 52 krajcárt.

248 Ez volt az általános gyakorlat községeinkben korszakunk nagyobb részében s talán csak a polgári közigazgatás tudta visszaszorítani. A községek vezetői a legnagyobb természetességgel rögzítették számadásaikba, hogy a közösségi élet minden megmozdulását felhasználták áldomás ivására. Egy 1809. évi pásztorfogadáskor Sámodon megittak kilenc forint ára bort, 1817-ben az uraságnak végzett nyomtatás befejezése után a bírák, esküdtek megettek 6 font húst és elfogyasztottak 15 icce 24 krajcáros minőségi bort. Ha azután arra kényszerültek, hogy számadás formájában rögzítsék a községek életének gazdasági adatait, akkor is ittak. 1816-ban pl. Páprádon 2 oldal terjedelmű számadás elkészítése feletti örömükben elfogyasztottak 8 1 2 icce bort, Vajszlón ugyanakkor 1 icce pálinkát. Vajszlón 1820-ban a korcsmárosok borkönyvei álapján 1 oldalas elszámolás készült a fertályos korcsma jövedelméről, melynek végösszege: 500 forint volt. E művelet elvégzése során megittak 1 akó bort, megettek 14 font húst, 2 sódart összesen 11 forint 80 krajcár értékben.

2

'''

9 1820-ban Sámodon a bejött jövedelmeket (nyomtató-rész gabona árát) az egyház pénztárába helyezték el és onnan adtak a bírónak időnként bizonyos összeget. A húszas évek elejétől a megyei számvevőség veszi kezébe a községi számadások ellenőrzését s pontról pontra megfogalmazott „nehezményei", a bíráló észrevételei nyomán rendre születnek az úriszéki határozatok. 1823 24-től kezdődően kötelezik a községeket, hogy fogadják el a számvevőség által javasolt rendszert: nyissanak évenként új porciós könyvet, a számadások egyes tételeit számozzák és fejtsék ki bővebben, az esetleges maradványt ne a bíró kezelje, hanem adják ki biztos helyre, kamatra. 1825 26-ban már a községek kintlevőségeiről bizonylatokkal ellátott jegyzőkönyvet követel az uradalom, a vásárolt borokról pedig pontos ellennyugtát. 1827 28-ban arról tudósít az úriszék jegyzőkönyve, hogy a bírják jövendőre, minden bor és pálinkának a község rovására leendő ivásától az elköltött mennyiségnek megfizetése terhe alatt letiltatnak". Ugyancsak nem engedik dézsmaszedéskor sem az áldomást.

2,1 A községek bírái nem tartják méltányosnak a felettesek döntéseit és a harmincas évek kezdetétől elkezdenek vitatkozni. Orbán József besencei bíró például azt írja a Számadás tiszti bírálatára: „Számadásnak tsinyálasával 20 icce bor elkölt, azért a Józanság megmaradt, mert a' Borozás munka után lött". Az uradalomnak aligha tetszett ez az új hang, ezért a bírót írásban megrója, mert válaszában több rendbeli, az illendőséges jobbágyi engedelmességgel és a' fellebbvaló eránt tartozandó tisztelettel meg nem férhető kifejezések . . ." vannak. 1832-ben ismét a besencei bírót marasztalják el a pásztorfogadáskor és a makk árendálásakor tartott áldo-