Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

a későbbi idők publikáló-kézbesítő kisbírójával, hanem általában az öreg bíró helyettese. A fentieken kívül tudunk még őrökről, pásztorokról, kondásokról, kocsisokról stb. Ezenkívül a községet terheli még a pap, tanító, egyházfi, harangozó stb. fenntartása is. A községi vezetők jövedelmét s tevékenységi körét igen nehéz pontosan meghatározni. Jövedelmük is, az uradalomhoz és az állami közigazgatáshoz való viszonyuk is állandóan változik. Korszakunkra vonatkozó első pontos információnkat öreg Tóth Sámuel vajszlói bíró kérvényéből vettük, aki elmondja, hogy 1790-ig a vajszlói bíró minden adótól mentes volt, de ettől az időtől kezdve a tiszttartó csak a dézsmát engedi el neki, ugyanakkor pedig fél sessiója után megköveteli a robotot és az árendát is.

2/

'

2 1792ben a bíró jövedelmét a helység 2 forinttal egészíti ki, majd az 1794. évi számadás 10 forint 50 krajcárt könyvel el az öregbíró és 8 forint 50 krajcárt a kisbíró fizetése címén.-" 1806-ban már arról panaszkodik a vajszlói bíró, hogy éven át sok napot tölt el az uraság dolgában és ezért nincs jutalma. Kéri ezért, hogy ,,. . . napjai egy vagy másképpen megjutalmaztatódjanak". Talán ennek köszönhető, hogy rendezik a tisztviselők mellékjövedelmeit és meghatározzák, hogy a bíró napidíja 1 forint, az esküdteké 45 krajcár, a nótáriusé 1 forint. Egy ház eladásával kapcsolatos munkák címén a jegyző 5 napot, a többiek 2 napot számíthatnak fel.

2

'

1

'' Annyit tudunk még, hogy 1825-ben Vajszlón a község vállalja a tisztviselők úrbéri terheit. Az öregbíró helyett ekkor a robot megváltásaként 10 forint 40, úrbéri adójába pedig 1 forint 52 krajcárt fizetnek. A 2-2 kisbíró 30 napi robotjába 6—6, uradalmi árendájába 3 forint 44 krajcárt fizetnek. Hídvégen azzal a gyakorlattal találkozunk, hogy az öregbírónak gazdánként 12 krajcárt fizetnek, a kisbíró robotjának megváltását a közösség vállalja.

2

*

3 Az uradalmi forrásanyagban egészen 1840-ig nem tüntették fel a jegyző természetbeni juttatásait, nem szerepeltek ezek a községi számadásokban sem. Készpénz fizetésének alakulásáról annyit tudunk, hogy 1792-ben 4, 1794-től kezdve 18 forintot kapott. Fizetése ekkor az öregbíró és a kisbíró pénzfizetésének összegével volt egyenlő. Az 1828/29. gazdasági évtől találkozunk évről évre Naszvadi Sámuel körjegyző, majd a negyvenes évektől sűrűn váltakozó utódai fizetésével. Eszerint a vajszlói notaria jegyzője az uradalom mind az öt községéből fertály sessionként 9 krajcárt, a kis házas zsellérektől 12 krajcárt és a háznélküliektől 6 krajcárt kap. Korszakunk utolsó évtizedében a jegyző minden sessio után kap 36 krajcárt, 20 icce gabonát, két nyolcad borsot tetézve és két öl fát, továbbá minden gazdától 1—1 fej káposztát. A kisházasok 12, a más házánál lakók 6 krajcárt fizetnek. Őket természetbeni szolgáltatás nem terheli. Poprádnál annyi az eltérés, hogy csak fél nyolcados borsot adnak, de szabad lakhatást és szekerezést.

246 Ha nem tekintjük a bírák adminisztrációs kötelezettségeit újra meg újra hangsúlyozó úriszék jegyzőkönyvi bejegyzéseit, meg a különböző bírói ítéleteket, akkor a község vezetőinek a tevékenységéről csak egyetlen forrást találunk, amelyben tényleges folyamatossággal találkozhatunk. Ez a forrás az évenként készített községi számadás, amelyből fél évszázadnyi időre teljes sorozatot őrzött meg az uradalom irattára. Ez a forrás azonban indirekt módon, a költségek felől világítja meg a községi vezetők alakját, és így könnyen úgy tűnhet, hogy e tevékenység fő jellemzője a közös vagyonnal való könnyelmű bánás, sok esetben a korrupció volt. A bíró választása már a 18. század végén is nagy eseménye lehetett a helyi politikai és társadalmi életnek. 1796-ban például Vajszlón a választást követő áldomáson 3 1/4 akó bort ivott meg „az egész község". A bírói tevékenység a tovfáb-