Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

az ormánsági nép gazdasági fejlődésének megtorpanását nem lehet a hibásan végrehajtott jobbágyfelszabadítás következményének tekinteni, mert a születéskorlátozás és a gazdasági fejlődés megtorpanása jóval korábban vette kezdetét.

238 4. Az uradalom községeinek szervezete Községeink szervezeti életével kapcsolatban mindenek előtt az kell leszögeznünk, hogy a feudális jog szerint jobbágyközségek lévén, teljesen a földesúr tulajdonát képezik, aki a község hatóságát, mint a gazdaságon kívüli kényszer alkalmazásának eszközét használta fel anyagi érdekeinek biztosítására. — Az uradalom kisebb polgári ügyekben az intézkedést rendszerint átengedte a község bírójának és elöljáróságának s csak a nagyobb ügyeket tárgyaltatta az úri szék előtt. A közigazgatás intézését ugyanakkor szinte teljesen a községre bizta, mert ennek az igazgatás ellátására a földesúri adminisztrációnál jobb szervezete volt. A birtokadminisztráció mindenek előtt az igazgatás felügyeletét látta el, de bizonyos ügyekben vállalta a bíráskodást is.

239 A feudális községek sorából emelkedett ki 1813-ban Vajszló, amikor az uradalom számára privilégiumot szerzett. E központi település lakossága a többinél nagyobb arányban fejlődött és jelentősen növekedett az iparból, kereskedelemből élők számaránya is. A mezőváros ezzel a földesúri hatóság közvetlen nyomása alól kiemelkedett. Lakói ezután nem közvetlenül a földesúrnak fizettek, hanem elöljáróságuknak, s tartozásaikat sem az uraság tisztjei és hajdúi, hanem saját önkormányzati szerveik óhajtották be. A kiváltságok ellenére azonban azt bizonyítják forrásaink, hogy az uradalom központja is a földesúrhoz való jogállását tekintve a földesúr és az úriszék hatósága alatt áll. A különbség talán csak abban van, hogy ügyintézése, gazdálkodása nagyvonalúbb s vezetőinek hágja néha bátrabb, mint a kisebb községeké. Azok viszont legtöbbször szívesen elfogadják, s községeik pecsétjével, vezetőik aláírásával erősítik a vajszlói kezdeményezéseket. A községek belső szervezetét az 1767. évi úrbéri rendelet IX. fejezete szabályozta. Ettől az időtől kezdve a földesúr a bírói tisztségre 3 személyt jelölhet, ezek közül a község az uraság tisztének jelenlétében egyet választ. Az uraságnak azonban jogában áll a megválasztottat magaviselete miatt tisztétől megfosztani, sőt meg is büntetni.

m A bíró jogai és kötelességei igen sokrétűek. Általában 1 forintig és 12 botig büntethet. Intézi a lakosság körében szokásos pereskedéseket. Idegenek csak az ő tudtával szállhatnak meg és telepedhetnek le a községekben. Ö irányítja a falvak határának felosztását, veti ki a családokra az állami és földesúri adót stb. Feladata nem könnyű, ezért kell gyakran kényszeríteni a lakosságot e feladatok ellátására.

241 A bíró segítője a tanács, az esküdtek testülete. Választásukba az uradalom nem szólhat bele, Tanácsülés alkalmával a bíró ül az első, a törvénybíró a második helyen, a többi pedig aszerint foglal helyet, hogy a tanácsnak mióta tagja. ítélkezni csak reggeli időben ,,józan fővel" lehet. A tanácsnak a fentieken kívül tagja még a jegyző, a városgazda (Vajszló esetében) és a kisbíró. A jegyző alkalmazása az úrbérrendezés után vált általánossá. Az ő kötelessége volt az írásbeli munkák végzése, az iratok kezelése, az adószedésben való részvétel. Ök írják azonban a kérvényeket, beadványokat s fogalmazzák a panaszokat is. (A kérvényt mindig ellátják kézjegyükkel.) Forrásainkban találunk még kisbírót is, aki azonban nem azonos