Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)
községgel együtt kérik a halászárenda leszállítását, mert ,,. . . az Halászatnak soha síintsen valami jó Módja ... csak éppen a szükségben magunk élelmére holmi apróságot foghatunk". 1820-ban az öt falu halászai ajz árenda leszállítását kérve panaszolják, hogy az uradalom alaposan megemelte a különböző halászó készségek adóját és mostantól 1 vejsz után 10 garas helyett 24-et, 1 tapogató kas után pedig 5 helyett 10 garast szedet. 138 Az uradalom a jövőben is igen pontosan nyilvántartja a falvak halászainak és azok szerszáma inaik számát. Tudjuk pl. hogy Besencén^ 1823-ban huszonhaton foglalkoztak halászattal s közülük négynek volt dobóhálója, de mind a 26 rendelkezett kassal. Hídvégen is 26 a nyilvántartott halászok száma, akik 11 vejsz-szel, 6 dobóhálóval és 9 kassal rendelkeznek. Páprád 19 halásza 16 dobóhálóval rendelkezett (más eszközről itt nem tud az uradalom), de a sámodi 26 haliász közül is csak négy dolgozott vejsz-szel és 23 maga készítette kassal. Az uradalmi központ 32 halásza közül egynek már vonóhálója is van, egynek dobóhálója, és valamennyinek tapogató kasa. 139 (Ez volt a tavaszi vizek speciális halászszerszáma.) Ebben az összeírásbain pontosan megjelölték azt is, hogy a használt eszközök közül a vonóháló után 1 forintot, a dobóháló és a kas után 30 krajcárt, a vejsz után 12 krajcárt szedett az uradalom. Az uradalom a halászati jogát is szívesen hasznosította bérlet útján. A páprfádi határban lévő Kijós tó halászatáért pl. egy kórósi lakos 3 Ft 59 krajcárt, 1831-ben pedig ugyanezért Vajszló község 5 forint 15 krajcárt fizet három évre. Az uradalom mindkét esetben kikötötte Szent György napjára a pontos fizetést, a tó rendszeres tisztítását. A bérlőnek szabad halászatot engedélyezett, hozzájárult a sás kaszálásához, felhalsználásához és vállalta, hogy más tulajdonosok marbláit kitiltja a tó körzetéből. 140 A halászati jogból származó jövedelmekről egyetlen összesítő kimutatást ismerünk 1849-ből. Eszerint a tavak halászatából az uradalomnak be szokott jönni évi 21 forint „Hogyha száraiz év nem következik, mert szárazságban a tavak kiszáradni szoktak". Ebben a tapasztalatban azonban a'ligha bent nincsenek mára Fekete-víz lecsapolásának következményei. A halászattal együtt szokott járni a vadászat. Erre vonatkozóan mindössze egy adatot sikerült találnunk, amely szerint az uradalom az 1802. 24. tc-re hivatkozva nemesi címmel nem bíró lakosalinak, elkobzás és büntetés terhe mellett megtiltja vadászfegyver és kutya tartását. 141 Az uradalom, többi társiához hasonlóan kifogyhatatlan volt a regále-jogok realizálására vonatkozó intézkedésekben. Ezt a mi esetünkben az is indokolja, hogy árutermelés híján minden eszköz jónak mutatkozott, amellyel fokozni lehetett a jövedelmeket. 1828-ban például a „Ringy-Rongynok szedését" a legtöbbet ígérőnek 10 forint 24 krajcárért adták bérbe az uradalom egész területén, 142 de azt láttuk a munka járadék felhasználásáról írott fejezetben, hogy egyes jobbágyokkal robotban szedettek rongyot. Rendszeresen hasznosították az uradalom erdei gyűjtögetésre vonatkozó jogait is. 1834-ben például arról intézkedik, hogy senki se mondja magának az erdők méheit és ne merészelje a mézet az uradalmi jogok meg Sértésével az odvas fákból ki vájni". Egy 1835. évi aknából tudjuk, hogy az erdei gyümölcsök szedése az uradalomban már 1821 előtt is engedélyhez volt kötve, és aki ilyen szedett gyümölcsből ecetet készített, az akónként 30 krajcárt fizetett. 143 Ha pedig valaki elmulasztotta volna engedély kérését ,,. . . a' préselt Lévtől dupla taxát köllött nekie füzettni". A piócaszedés jogát 1836 és 1845 között Hofmauer Mátyás ,,. . . tsapláros sidó" bérelte „.. minden az egész uradalomban található vizekben". A bérlet összege 1836-ban még 40 ezüst forintot tett ki. Haastói tudjuk, hogy a piócaszedés nem is volt rosisz üzlet a bérlőnek, mert rendszerint a piócaszedő parasztoknak, akik mezítláb a sekély, piócás vizekbe állva várták, hogy rájuk tapadjon a piócái és onnan tették azután edénybe az állatot, két krajcárt adtak