Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

csak váltóban, viszont az összegyűjtött árut a pécsi gyógyszerészek darabonként 3 ezüst krajcáron vették meg.

144 Rendszerint zsidók bérelték a gubacsszedést és ők gondoskodtak a gubacsra vigyázó őrök fogadásáról is. Mint fentebb láttuk, regálénak számított a téglaégetés jogai is. Forrásainkból tudjuk, hogy a Szénáskert végénél lévő téglavetőt 1839-ben Váczi József vajszlói polgár bérelte 5 ezüst forinton. Ugyanakkor a vajszlói gelencséreknek is kellett évenként fizetni a munkájukhoz kiásott földért. Ez a ,,jog" a sok adat között bizonyára elkerülte volna figyelmünket, ha meg nem tudjuk a tiszttartó egyik 1848. évi panaszos leveléből, hogy 3 vajszlói gölöncsér nem hajlandó megfizetni a ,,szedő-fődért" járó 2—2 forintot. ,,Azt állítják — írja a tiszttartó —, hogy ez is a nyers szabadsági jogokhoz tartozik". 145 Végére értünk az uradalom gazdálkodásával, jövedelemszerző gyakorlatáról való mondanivalóknak. Talán nem lesz felesleges, ha a feudális kor utolsó tiszttartójával vetünk még pillantást az uradalom jövőjébe. Adamovics tiszttartó lényeges változást csak a lecsapolásoktól vár, amikor a több ezer holdra menő száraz fákat kivágva ,,. . . a legszebb Földeket, Erdőket tsinálhatná". Véleménye szerint tsak ott boldog az Uradalom, szerentsés a tiszt, a'hol a' gazdatisztnek több teendői vadnak".

146 A lecsapolás megtörtént ugyan, végérvényesen összeszorult a vizek világa, de az uradalom a kapitalista korban erdőgazdaságként élt tovább. II. AZ URADALOM KÖZSÉGEI 1. A helységek külső képe Belsőség és határ Mint a világ valamennyi árvízjárta táján, uradalmunkban is árvízmentes hátakra húzódott az ember. Ennek a mocsárból kiálló „élőföldnek" volt a neve a nép nyelvén ormány, vagy ormágy. Községeink közül Hidvég és Vajszló a Siklós-Bogdása közötti úton feküdt egy-egy kelet—nyugati irányú kiemelkedésen, s erre futott merőlegesen a népesebb Vajszló esetén még egy utca. Sámodot északról mocsár öleli, fölötte erdő következik, délről viszont rónaság. A falu egyetlen utcája észak-déli irányú s a házak egymással szemben egy orom tetején ülnek. Poprádot nyugatról érinti a Pellérdről Vajszlóra vezető út, s házai egy derékszög alakú dombocska tetejére telepedtek. Besence házai a gilvánfai és a Pellérd-Vajszló közötti utakat összekötő kelet-nyugati irjányú mellékút egyik emelkedőjének tetején találhatók. A belső teleknek ülés, polgári örökség és régíiesen láz a neve. Egy-egy telken több ház is állott, ezekben laktak a nagycsalád különböző generációi. A többházas telkek még a 19. század közepén is általánosak voltak. Ezért írhatja 1845-ben is Hölbling Miksa: „...a helységekben a különben is keskeny és szűk telkeken két, három gazda is külön, de egymáshoz közel épült szolmafedelű, kémény nélküli házban lakik".

147 A szomszédos Bököz teljesen megegyező körülményeiről írja egyik kiváló ismerője az Ormányság első néprajzi leírásában: „Házaik melyek fiából vannak és magok által építtetnek . . . nagyobb részt egy szobából, két ablakkal az uccá-