Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

gyait ismét munka járadék teljesítésére tudta bírni.

101 Annyit jelent ez, hogy a pénzzel adózó jobbágyból a mi birtokunkon sem lett szabad paraszt. A birtokösszeírás — mint láttuk - elsősorban a pénzbeli jövedelmeket rögzítette, de ennek ellenére is kaphatunk bizonyos betekintést a jobbágygazdaságok által termelt növények fajtáira és mennyiségére, amikor közli egy „jobb év" tizedjövedelmeit is. Ezek tételei a következők: őszi gabona: 350, zab, kukorica 200, lencse, borsó, bab 4 1/2 pozsonyi mérő, len 280 font, kender 260 font. Jár ezen kívül 900 fej káposzta és a méhek után megközelítően 7 forint.

102 Azt azonban a 18. század derekán még semmiképpen sem tudjuk megállapítani, hogy mekkora volt a jobbágyok által művelt terület. Az 1767. évi úrbérrendezés azután az állami adózás alapjává a jobbágytelket tette és ehhez igazodtak a továbbiakban a földesúri szolgáltatások is. Úgy tűnik, hogy az úrbérrendezés évében még világosak uradalmunkban is a jobbágyok pénzbeli és természetbeni szolgáltatásai, éppen ezért érdemes ismertetésükre szánni egy kis helyet. Az úrbéri tabella szerint Besence esztendőbeli árendája 34 forint volt, ezenkívül tartozott 18 öl fával, 109 font fonással, 18 icce kifőzött vajjal, 36 koppannál, 36 csirkével, 219 tojással. Hidvég pénzbeli fizetnivalója 38 forint, ezenkívül természetben tartoznak 22 2/4 öl fiával, 135 font fonással, 22 2/4 icce főzött vajjal, 45 koppannál, 45 csirkével, 270 tojással. - Páprád pénzbeli fizetnivalója 22 forint, természetben ad viszont 11 3/4 öl fát, 70 font fonást, 11 3/4 icce főzött vajat, 23 1/2 kappant, ugyanannyi csirkét és 141 tojást. — Sámod censusa 38 forint, természetbeni járandósága pedig 17 2/4 öl fa, 107 font fonás, 17 3/4 icce főzött vaj, 35 1/2 kappan, ugyanannyi csirke, 213 tojás. Végül az uradalom legnagyobb községe, Vajszló fizet készpénzben 110 forintot, 59 1/4 öl fát, 355 1/2 font fonást, 59 1/4 icce főzött vajat, 118 16" kappant, ugyanannyi csirkét és 711 tojást.

103 Nem tudjuk pontosan, hogy az új fizetési gyakorlatot azonnal bevezették-e, mert még 1788-ból is van egy olyan adatunk, miszerint az uradalom rögzített census és árenda jövedelme ház, malom, kert stb. után: 1059 forint.

104 Forgatva a különböző uradalmi összeírásokat, a rovatok gyakori változtatása mellett (ami megnehezíti a történelmi folyamat pontos dokumentálását) részint az a jellemző, hogy a census összegét egy forintban rögzítik és egyre inkább csak a belső telek használata fejében szedik. Az 1776/1777. évi Conscriptióban először tüntetik fel a házak számát, és ezzel egyezik meg pontosan a census összege. Itt pénzt szednek a culinariák és a fonás ellenében is, de sajnos bajos megállapítani összegüket, mert mindkettőt a censussal összesítve közlik. Ugyancsak itt szerepel először feltüntetve a robot felének pénzen való megváltása is. Ettől kezdve nyilvánvaló, hogy az uradalom mindenekelőtt pénzt kíván kapni jobbágyaitól, hogy megkímélje magát az értékesítés gondjaitól.

100 — 1821/22. gazdasági évben a census összege még változatlanul egyezik a házak gondosan feltüntetett számával, itt azonban szétválasztva adjták a censust, a culináriákat és a fonást. Megtudjuk azt is, hogy a culinariák után telkenként 51 krajcárt, a fonás után pedig ugyancsak telkenként 34 krajcárt kíván az uradalom. A három pénzjövedelmet a kimutatás gondosan összesíti, de ezúttal elmarad a robot megváltása, csak az összes robotot mutatják ki kézi robotban.

106 Az 1827/1828. évi összeírás annyi változást hoz, hogy a culinariák címén változatlanul szedik ugyan telkenként az 51 krajdárt, de visszatérnek újra a csirke és a tojás természetben való szedéséhez, így emelik a szolgáltatásokat. 1832-ben viszont újra szerepel a fonás, de immár telkenként 34 krajcár helyett 54 krajcárt szedet az uradalom.

107 Az 1832/1836. évi országgyűlés törvényei igyekeznek ugyan védelmükbe venni a jobbágyokat, de az uradalom gazdaságpolitikájára továbbra is a fentebb bemu-