Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

tátott törekvés lesz a jellemző, vagyis a terményjövedelmeket kivéve a pillanatnyi előnyei, illetve értékesítési lehetőségei szerint szabja meg, hogy mikor kéri járandóságát pénzben és mikor terményben. A földesúr természetbeni járandóságai között természetesen nem a sok helyütt ajándéknak nevezett termékjáradékok töltötték be a legfontosabb szerepet, hanem a dézsma. Dézsma alatt forrásaink a „két dézsmlát", a kilencedet és a tizedet értették. Mind a kettőt terményeiből kellett a jobbágynak kiadnia, éspedig a tizedet az egyháznak, a kilencedet a földesurának. A vajszlói uradalom egyházi birtokosok tulajdonában volt, és általában a püspököt illető tizedet is az urada'om szedette be. Forrásaink között nincs is külön kilenced-jegyzék, de annál szívesebben őrizték évről évre a különböző dézsmajegyzékeket. Ezeknek a néhány esetben német, legtöbbször azonban latin nyelvű, másolatban maradt lajstromoknak „ratio" vagy „decimatio" elnevezése. Forrásaink óriási többségében rendszerint mindkét tized megtalálható rajtuk, de van olyan eset is, hogy csak az egyik. A kilenced aló e~yes ese'^kben a földesúr adhatott felmentést; katonáskodás esetén az állam is. Konkrét vaiszlói eset bizonyítja például, hogy ha a jobbágyfiú vfállalta a katonáskodást a napó'eoni háborúk idején, a szüleit mentesítették ,,. . . mindennemű termésbül járó kilencedtül és robottul".

108 Nem volt azonban a mi falvainkban senki, aki mentesítést kaphatott volna a tized alól. Annyit állapítsunk meg még itt, hogy a dézsmára és a fentebb tárgyalt culinariákra a mi uradalmunknak mindenekelőtt azért volt szüksége, hogy a nem termelő személyzetnek élelmiszerigényét kielégítse. A dézsma major nélkül is biztosította az uradalom önellátását, sőt azt is lehetővé tette, hogy az uradalom a terményfelesleggel részt vegyen a kereskedelemben.

109 Az uradalom jobbágyai minden termény után fizették a dézsmát földesuruknak. Szőlőjük nem volt, ezért itt nem szedtek bordézsmát, a csonthéjas száraz gyümölcsök, mogyoró, dió után pedig nem volt szokás dézsmát szedni. Ugyancsak nem találkoztunk sehol az állattizeddel, csak 18. századi adataink vannak a méhészek dézsmálásáról. Az 1832/36. évi törvény már pontosan rögzítette a dézsmálás módját és azt is, hogy milyen földek után nem köteles a jobbágy dézsmát fizetni. Ezek közé tartoznak a jobbágyi réteken, a rét helyett adott szabad földekben termelt növények, továbbá azok a termények, amelyek másodvetésként kerültek a jobbágy tulajdonába, ha az illető földön abban az évben egyszer már volt dézsmálás. Ugyancsak nem jár dézsma» a parlag-földek termése utián, ha a jobbágy az őszi és tavaszi dűlőkben lévő földek munkáját elvégezte. A dézsmajegyzékek készítőinek kötelessége, hogy feltüntetik a jobbágy teljesítményét (procreatio) és a vele szemben támasztott követelményt is (obtingentia). Ezzel a gyakorlattal az 1807/8. évi Conscriptióban találkozunk először.

110 Itt megtudjuk azt is, hogy pl. községeinkben búzából a következő terméseredmények voltak (keresztben): Vajszlóban 1168, Hídvégen 746, Sámodon 593, Besencén 469, Páprádon 378. Ezután számították azután ki a dézsma mennyiségét. Ezen a jegyzéken, mely csak a gabonákat tünteti fel (Frugum), a búzán kívül még kétszeressel, árpával, zabbal találkozhatunk. Az 1815/1816. évi dézsmajegyzék már a háztartások, illetve a telkek összefüggésében ad számot a kilenced és tized beszedéséből. Innen tudjuk, hogy Besence 40 háztartás, 18 1/4 telek után teljesített 269 kereszt búzát, 50 kereszt kétszereset, 16 kereszt rozsot, 29 kereszt zabot. Ezek után pedig kilenced és tized címén fizetett 53 kereszt tiszta búzát, 10 kereszt kétszereset, 3 kereszt rozsot, 5 kereszt zabot. - Hidvég 43 háztartása, 22 2/4 telek után teljesített kereken 378 kereszt tiszta búzát, 64 kereszt kétszerest, 8 kereszt rozsot, 65 kereszt zabot. Ebből a két tized címén adott: 14 B. Helytörténetírás 1980 209