Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

Korszakunk végén az 1836, évi X. törvénycikk fogalmazta meg pontosabban a földesúri hatóság jogkörét, E törvény első paragrafusa a jobbágyok panasztételének módját akként szabályozza, hogy ha van valakinek úrbéri panasza, azt mindenek előtt földesurának jelentse, és ha 15 nap alatt nem találna orvoslást, akkor a fő-, vagy az alispánhoz, illetve a járási szolgabíróhoz forduljon, aki a panaszt nyomban kivizsgáltatja, illetve kivizsgálja. Ugyancsak ez a törvény mondja ki a törvénytelenségek korlátozása céljából azt is, hogy az úriszék által hozandó végső ítéletet minden esetiben bővebb megvizsgálás végett a helytartótanácshoz kell felterjeszteni.

36 Az idézett törvény további paragrafusai azután elárulják ez intézmény igazi rendeltetését: a földesúri jogok alaposabb védelmét. Az 5. § 2. pontja például már arról szól, hogy az az engedetlen „...aki Földes-Ura, vagy ennek embere parantsolatjainak magát vakmerően ellene szegezi, egy naptól 3 napig terjedő árestbmmal megfenyíttetik", s ezt az úrtszék 8 napra kiterjesztheti. A továbbiakban az erdőkben, rétekben, vetésekben elkövetett károk térítéséről, a kártevők megbüntetéséről gondoskodnak, s nem feledkeznek meg azokról, akik a kilencedet eltitkolják, vagy engedély nélkül makk-, illetve gubacsszedéssel károsítják az uradalmat.

37 A feudalizmus bomlásának előrehaladtával a szokott úriszéki ügyek egyre inkább politikai tartalommal telítődnek és a büntetések súlyosbodnak. Az úriszék jegyzőkönyve pl. így írja le az 1837. április 5-én végrehajtott testi büntetést: Rhimer Ignácz úr fiskális Tömösközi Jánost, Tavali Jánost, Kovács Pétert Werner Keresztéíy sellyei seborvossal megvizsgáltatta, és minthogy ,,. . . a kiszabott testi büntetéseknek kiszenvedésekre alkalmatossaknák tapasztaltattak, mindegyikkel a reáhúzott büntetést kiszenvedtette ... és a vizsgálatukra tett kőtségeket megfizettette . . ." Ugyanitt olvassuk a- tiszttartó jelentését, ami szerint ,,. . .vajszlói Metskeí Jánost július 10-én kalodába vetette, és az nap 12 órákat vele kiállattatván, reá következett napon ismét 12 órákat . . . kiszenvedtetett." Szolgálatmegtagadás esetében azonban már nem a szokott „partriartiális" eszközöket alkalmazza az úriszék. A vajszlói ifj. Tóth Mátyás Károly 2/4 telkes jobbágynak pl. fuvarba kellett volna menni, de „Nem engedelmeskedett, hanem a hajdút . . . szitkokkal, káromlásokkal agyonverési fenyegetésekkel illette".A tiszttartó az úriszéki ülésen azzal az indoklással „Hogy ezen nyakas Embernek Szarvai másoknak is idvességes Példáikra megtöressék", azt indítványozza, hogy a szolgálatmegtagadó jobbágyot becsültessék ki az uradalomból. Egy másik, 1838. évi esetben Besence, Hidvég, Páprád és Sámod jobbágysága a törvényre hivatkozva megtagadja a kukorica és krumpli beszállítását a vajszlói magtárba; a tiszttartó pedig ,,. . . ne tallántáni bajnak előfordulható elháríttása végett" központi segítséget kér.

38 Ugyancsak a gazdaságon kívüli kényszer alkalmazásának indoklása érdekében vetette papírra a tiszttartó az alábbi sorokat: ,,A vajszlói uradalmi népség, mely hajlandó légyen a kártelekre, mely indulatos az Isteni szörnyű káromkodásokra, áztat elegendő képpen leírni nem lebet." „Csőszök kezibül erőszakosan elveszik ai kárbul kihajtott marhákat ... a kárakért eleget nem tesznek."

39 Úgy tűnik azonban, hogy nemcsak a csőszre, az úriszékre sincsenek immár tekintettel az uradalom népéi. Arról panaszkodik a praefectushoz írott levelében a tiszttartó, hogy a jobbágyok az úriszék 1840. szeptember 13-i végső intését semmibe veszik af törvényes eljárást tsak ki nevetvén . . ." és zavartalanul továbbművelik önkényesen megosztott telkeiket, esetleg zálogba, vagy bérbe adják azok egy részét.

40 A tiszttartók kivétel nélkül kemény határozottsággal képviselték az uradalom érdekeit, de közülük is kiemelkedik Angyal György, akli több, mint két évtizeden keresztül állt a gazdaság élén. Ö nem riadt vissza a „panaszolkodó adózók törvénytelen büntetésétől . . ." sem, s ezért 1824-ben szigorúan megintette a megye, hogy 13 B. Helytörténetírás 1980 193