Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

hagyjon fel megfélemlítő akcióival ,,. . . magát a felsőbb rendelkezésekhez és az Úrbáriomhoz tartván"/'

1 Amikor azután elérkezett a szabadulás éve, 1848. március 20-án a pécsváradi uradalom ügyésze ,,A Pécs városában, valamint az egyéb városokban elterjedt mozgalmakban! miheztartás végett szigorúan utasítja Adamovics tiszttartót, hogy . . . kötelességét e szomorú, zavaros körülményekben is híven tellyesíteni a felsőbbség várakozjásának megfelelően igyekezzék ... a számadása alatt levőket kellően megőriztetvén". Az események hatására csak a címeket egyszerűsítették: ezután a központba küldött levél megszólítása: „Tisztelt főtiszti hivatali", vagy „Főtiszt úr!" Adamovics a bürokratikus változtatásoknak eleget tett ugyan, de az eseményekkel szemben egyelőre tehetetlenül állott; István nevű nagyobbik fiát is csak addig tudta visszatartani ,,. . . míg a környéken valiami Kossá nevű Tábornoki biztos által rendezett népfelkelésbe menni élet veszteség alatt nem erőszakoltatott".

42 3. Az uradalom gazdálkodása a) A szántók, rétek hasznosítása A 18. század első felében a birtokon még csírájában sem találunk majorsági gazdálkodást. Az úrbérrendezés előtti leírásokban újra és újra előbukkannak ilyen kategorikus meghatározások: „Hoc in bono nulla est allodiatura", azaz ezen a birtokon nincs allodiatura, vagy „Dominium nullám habet allodiaturam", vagyis az uradalomnak semmiféle allodiatúrája nincs. Ez elsősorban annyit jelent, hogy az uradalom a saját eszközeit nem használja, igavonó állatai, mezőgazdasági szerszámai, majorjai nincsenek. A források ennek megfelelően szólnak a I lod iái is földekről, amelyeket jobbágyok szántanak, ahol a termést learatják, ahol nekik kell a kukoricát körü^árkolni (circum fodere), a réteket kaszálni és mindezt elszállítani, és szükség esetén raktarozni/

1

' Azt ugyan már az 1715-ös összeírás elárulja, hogy pl. a vajszlói jobbágyok 248 köblös szántót, 49 köblös kukoricaföldet és 43 kaszás rétet használtak, és ez után adóztak, de olyan földről, amit az uradalom dolgoztatna meg, az úrbérrendezés előtt nincs tudomásunk. Ha ezt a néhány holdnyi földet meg is munkálták az uradalom részére a jobbágyok (a lelkészek, jegyzők illetményföldjéhez hasonlóan), csak az uraság és még inkább a helyben élő személyzet (ispán, erdőkerülő, csősz stb.) szükségleteinek kielégítésére tették. Bizonyos azonban, hogy a 18. század első felében nincs itt semmi földesúri árutermelés, nincs majorkodás, és — mint rnajd Hatni fogjuk — marad változatlanul a többé-kevésbé elviselhető pénzjáradék, amelyhez csekély ajándék és némi termény járult. Ha a jobbágy panaszkodott és ennek volt is oka, az ország és Baranya parasztságának terheihez viszonyított szolgáltatása'! még nem elviselhetetlenek. Ekkor még a jobbágy munkaereje és munkalehetőségei szinkronban voltak. Az övé volt gyakorlatilag az egész birtok használati joga. A százados, patriarchális gyakorlathoz képest merőben új helyzetet teremlett az 1767. évi úrbérrendezés. A változás lényege az, hogy ettől kezdve élesen elvált egymástól a jobbágyok úrbéres földje és a földesurak kezelésében lévő majorsági föld, és a jobbágyok szolgáltatásainak a telkiállomány lett az alapja. Jogoknak és kötelességeknek az állam érdekében történt rögzítése az ország és Baranya jelentős területein megállította a jobbágyok életszínvonailának romlását, amennyiben korlá-