Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1980. (Pécs, 1981)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSOK BARANYA MEGYE FEUDÁLIS ÉS KAPITALISTAKORI MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL - Kiss Géza: Fejezetek a vajszlói vallásalapítványi uradalom nyolc évtizedes történetéből (1767-1848)

sét ragadják e:. 1764-ben a káptalannak már egy másik pere is van a vajszlói uradalommal, 1765-ben pedig a határviszályok miatt a királyi tíábla elé idézteti az apácákat. 1,1 Ezt követően kerül a birtok a Valifásalap tulajdonába, amely úgy keletkezett, hogy 1733-ban ///. Károly külön pénztárat létesített, a Cassa Parochorumot, a kisebb jövedelmű plébánosok támogatására. Ebből fejlesztette azután ki Mária Terézia a Vallásalapot egyes feloszlatott és megszűnt kolostorok javainak hozzácsatolásával. Ö adta a vajszlói apácák (a megyei források így emlegetik az uradalom birtokosait) birtokát is a Vallásalap tulajdonába, melyhez Besence, Hidvég, Pfáprád, Sámod és a központ, Vajszló is tartozott. Uradalmunk tehát ezzel közalapítványi birtok lett, amelynek jövedelmét a következőkben kizárólag katolikus egyházi célokra fordították. A közalapítványi birtokokat tilos volt eladni, megcsonkítani, vagy más vagyon-nemre elcserélni. E birtokokat 1778-1792 között a Királyi Kamara irányította, a baranyaiakat a Pécsi Királyi Kamarai Hivatal, amelynek külön Kamarai Számvevősége volt. Ezt a változást így rögzíti tömören az 1782. évi Canonica Visitatio jegyzőkönyve: ,,Uraság a Budai Clarissa apácrák voltak, de miután ezeket eltörölték, a Méltóságos Kamarára ment át a birtok. Most ez a birtokos és kegyúr."

27 A pécsi Kamarai Hivatal működése 1792-vel megszűnt. Utóda a Pécsváradi Gazdászati Főtisztség (Praefectoratus) volt. A főtisztséghez 7 provizoratus tartozott; a babarci, bozsoki, dunaföldvári, mágocsi, pécsváradi, szekszárdi és a vajszlói. Ezek közül a mágocsi és a vajszlói vallásalapítvány, a szekszárdi tanulmányi közalapítvány, a többi egyetemi alapítvány volt. A gazdasági ir/ányítás szervezetileg egységes volt, de a jövedelem külön pénztárakba folyt be.

28 A vajszlói vallásalapi uradalom jellegét tekintve kezdettől „adóztató uradalom" volt. Ez a középkorból visszamaradt birtokforma túlnyomó részben a birtok kereteibe tartozó jobbágyok szolgáltatásain nyugodott. A birtokhoz tartozó parasztgazdaságok, a birtok tulajdonosának pénzbeli, terménybeli és rendszerint csekély munkaszolgálattal tartoztak, viszont' az uradalom a maga eszközeivel rendszerint igen kisméretű gazdálkodást folytatott. Az uradalom tehát elsősorban csak adóztat és adóigényét mindenkori szükséglete szabja meg. Ennek megfelelően közvetlen felhasználásra kerülő termény, állat, illetve pénz az uradalom legfőbb törekvésénele tárgya. Szabó István mutat rá arra, hogy az ilyen uradalmak egységének a fogyasztás és nem a terrnelés ad keretet. Ha a birtok feles terményhez jutott, a felesleg piacra került, de mint felhasználhatatlan felesleg, amelynek a termelésére senki sem törekedett. — Minthogy pedig az uradalomnak gyakorlatilag nincs termelési üzeme, a jobbágyok munkajáradékát első sorban építkezésre, szállításra vagy a személyzet szükségleteinek kielégítésére használják fel.

29 A birtok ezt az alapvetően adóztató (Grundherrschaft) jellegét mindvégig megtartotta. Ez az oka annak, hogy az uradalmi apparátus kezdettől igen csekély létszámú volt. Abban a vaskos, latin nyelvű, kéziratos kötetben, amely részletes leírást ad a nyulak-szigeti apácák birtokairól, s közöttük a^ pécsi püspökség területén elhelyezkedő javakról is, az 1760-as évekre vonatkozóan azt olvassuk, hogy a vajszlói birtokon szükség van egy olyan ispánra, aki állandóan a birtokon lakik és ott az uradalmat képviseli, valamint egy másik ispánra (ezil rusticus spaneusnak említik), aki a robotofást irányítja és a járandóságot könyveli, ezenkívül pedig 2 erdő-, illetve határőrzőre. Amikor a birtok a Vallásalap kötelékébe került, szervezete akkor is a korábban megfogalmazott igényeknek megfelelően alakult. Ettől az időtől kezdve a birtok vezetője a vajszlói tiszttartó, a provisor vaisloiensis, aki munkájában az uradalom ügyvédjére, ispánjára, 1—2 lovas erdőkerülőre és 4 erdészre támaszkodik. Közülük a provisor dolga az uradalom helyi képviselete, mindenek előtt a járandóságok beszedése, a jövedelmek rendszeres elszámolása. Ö képviseli a megyegyű-