Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Szkladányi Péter: Lickl György, a Pécsi Székesegyház zeneszerzője és karnagya

megadni az eddigi 200 Ft-ot, csak 153 Ft-ot. Az alaptőke összege ugyan 13 518 Ft, 5xr., de ebből 12 400 van kötelezvényekben. Persze a kamatokat biztosítani kellett újabb kölcsönök kiadásával, mert ebben az évben 900,— Ft-ot kölcsönöztek 6 %-os kamatra. 1833-34. a mélypont, akkor csak 144 Ft az özvegyek járandósága. Ezután a pénztárkönyv már csak a kamatbefizetéseket és kölcsönöket közli, azok alapján állítottuk össze az általunk vizsgált korszak éveinek összegét: Év Kötelezvények összege Kamat 1834. 11 950,717,1835. 14 400,729,1836. 14 900,886,1837. 16 600,916,30 1838. 16 300,946,30 1839. 16 950,966,1840. 15 550,926,60 1841. 17 350,879,57 1842. 16 660,984,1843. 16 665,979,53 1844. 19 365,1124,24 Miután a kamatot osztották fel az özvegyek között, a legkevesebbet, valószínűleg 143 Ft 40 xr-t, 1834-ben fizették. A következő években már javult a helyzet, majd 1839-ben, Bergmanné halálával ismét megkaphatták az özvegyek az évi 200 Ft-ot. 1843-ban halt meg Sturm, özvegye nem sokáig élvezhette a nyugdíjat, mert már a Hölzl vezette második pénztárkönyvben neve nem szerepel. Bár a pénztárkönyv első kötete 1826. ápr. 1-től kezdődően jegyzi az adatokat, visszamenőleg is tartalmaz számadásokat, nyilván azokat, amelyek bizonyíthatók. Az első kölcsönt Vilfling vette fel, 100 Ft-ot 1813. ápr. 1-én. Bayer Márton városi szenátor is elkötelezte magát 200 Ft-tal, csak éppen nem fizeti a kamatokat. Az intézet betáblázza a városnál az adósságot 1820. jún. 26-án. 1827-ben három levelet is írnak emiatt a tanácsnak, de Bayer sem a kamatokat, sem az adósságát nem fizeti meg.

M(! A három levél közül a legutolsót ismerjük, Lickl 1827. jan. 17-én írta: ,,Minden dolog figyelembevételével tudomásukra hozom, hogy Bayer Márton úr, Pécs sz. kír. város tanácsának szenátora a mellékelt lekötelezettsége révén 1814. jan. 1-én 200 Ft-tal adóssá tette magát a Choralista-társaságnál, és jelenlétének megvonásával adósságát nem akarja megfizetni. Ezért kérem a tiszteletreméltó magisztrátust, hogy adósunkat egy bizonyos közeli, mindazonáltal alkalmas időben idézze be." Lickl pereli a 200 Ft-ot, az utána járó kamatot és a perköltség megfizetését kéri. Február 5-én ül össze a bíróság. A hoszszadalmas periratra nem térünk ki, számunkra az 1828. aug. 26-i ítélet a lényeges, amikor is jogosnak találják Lickl igényét és a végrehajtásra Bajnády szenátort jelölik ki.'"'

7 Nos a bíróság megítéli a pénzt, csak éppen Bayer nem fizet. A pénztárkönyvben nyomon követhetjük a beírásokat: 1828-ban ,,dazu komt noch Hr. Bayer seiner Schuld mit 200 Ft.". 1829-ben és 1830-ban ugyanazt találjuk. 1834-ig, most már csak ceruzával jelölve szerepel ,,Herr Pajer" 200 Ft adóssága. Azután többször már nincs bejegyezve, de nincs nyoma a fizetésnek sem. A sikertelenség ellenére, mindenhogyan bizonyítja ez a per Lickl elszántságát az intézmény létéért, fenntartásáért.